Nem azért nem írok, mert akármi, hanem szimplán kevés a napi 24 óra.
Itt van viszon Lowtyo, neves vendégelőadónk, aki az Autóbuzi Autófil levelezőlistát örvendeztette meg szösszeneteivel, én pedig - szíves engedelmével - megosztom veletek.
Tehát, a szó ettől kezdve koszorús pécsi költőnké.
Na, hosszú lesz.
Elõzmények:
Ez egy kis ormánsági faluban lévõ gyár volt, sok falusi dolgozóval. Mikor odakerültem egyszerű logisztikusnak, szinte mindig az irodában voltam, nem volt sok kapcsolatom velük. Aztán szép lassan küzdöttem föl magam a létrán, kaptam embereket, fel kellett
venni a kapcsolatot a melósokkal.
Sosem voltam nagyarc, meg műmájer aki nem haverkodik a beosztottjaival, mindenkivel jól kijöttem.
A melósok gyülekező helye a kávézó-étkezõ volt, ott kellet tehát indítani. Néztek is bután, mit keresek a halandók közt (ahogy neveztem õket). Először gyanakodtak is, de aztán rájöttek, hogy nem kémkedni járok oda. Innentõl már meg lehetett engedni néhány apróbb viccet, felmérni a terepet, ki mennyit bír.
Aztán elszabadult a pokol.
Kezdetben apró, de bosszantó, illetve másra utaló poénokat nyomtam.
1. Bemutatkozó, hosszú lefolyású, öngerjesztő poén
Lacika táskáját gyorskötözövel a radiátorhoz rögzítettem. Reggeli idõben próbálta levenni a radiátorról, de nem tudta. Ekkor vette észre a mókát.
Arra, hogy én voltam gondolni sem mert, viszont Sanyi, a targoncás nagyon somolygott, látván a bénázását. Lacika ezért hát biztos volt, hogy Sanyi volt a tettes.
Ezt említette is neki, de õ tagadott.
Sanyi délben nem tudta leszedni a szatyrát a székrõl, természetesen biztos volt benne, hogy Lacika keze van a dologban.
Innentõl hagytam a dolgokat folyni a saját medrükben. Pár hét oda-vissza szivatás után odáig jutottak, hogy nem is köszöntek egymásnak. Eözben én ofkórsz nagyon jól szórakoztam.
2. Gonosz, egészségtelen szivatás
Nyár volt és dög meleg. Lementem a raktárba, de senki sem volt ott. Erre nagyon ideges tudtam lenni, mert világosan megmondtam nekik, hogy valakinek ott kell maradnia mindig, Ha nem tudnak, akkor pedig zárni kell.
A raktárosaim ilyenkor kapták a legtöbb "ajándékot" tõlem. Körbenéztem, mivel büntethetném engedetlenségüket.
Túl voltunk már:
- az asztalhoz ragasztott iroda kellékeken;
- a két oldalas ragasztóval összeragasztott széktakarón, amit Csabi fél napig hordott a seggén anélkül, hogy feltûnt volna neki;
- az erõspaprikával bekent poharakon;
- a táskába csempészett Yellow Pages-en (Lacika simán hazavitte, otthon tűnt fel,
miért volt olyan nehéz a táskája);
- a visszaállított faliórán, aminek köszönhetõen jó fél órával többet dolgoztak.
Valami új kellett. Ekkor vettem észre az olajradiátort Irénke széke mellett. Bedugtam, bekapcsoltam, feltekertem, elmentem.
Aznap még el kellet mennem Sásdra, a radiátorról tök megfeledkeztem. Útközben jutott eszembe, gyorsan odacsörögtem. Kérdem minden rendben ? Aszondja Irénke igen, de majd megdöglenek, olyan meleg van a raktárban.
Mondom, miért nem kapcsoljátok ki az olajradiátort - és lehalkítottam a
kihangosítót.
3. Eladjuk cuci mindenét
Ezt már talán meséltem, de prokee is elmeséli minden találkozón a
futóversenyes kalandjait, szóval...
Cuci hithû kommunista volt és egy igazi puncsgép. Talán ezért is vettünk neki születésnapjára egy puncstortát vörös marcipán csillaggal.
Egyszer nagyon el voltam havazva melóval, ezért pihenésképp elõvettem a
privát telefonom. Kikerestem cucit és hívtam.
Érdeklõdtem az eladó lakókocsi után, amit a Bazárban hirdetett. Cuci kicsit zavarban volt, illedelmesen közölte, hogy ez tévedés lesz, van ugyan lakókocsija, de nem eladó.
Na, ekkor már lendületben voltam, nem lehetett leállni, ezért lementem Lacikához és megkértem, hívja már föl és érdeklõdjön a bazárban hirdetett eladó autó után. Ez is rendben ment.
Aztán hagytam pár órát pihentetni a dolgot, majd következett másik Lacika, aki már a házát akarta megvenni.
Itt szakadt el a cérna Cucinál, aki gyorsan összeveszett a fél mûhellyel, hogy mennyire szemét emberekkel kénytelen együtt dolgozni, meghirdetik mindenét az újságban.
Néha még most is felhívom, hol a meleg társkeresõben lévõ hirdetés, hol eladó hízók után érdeklõdve.
4. Még mindig telefon, de már johnny, a cigányzenész
Johnny, a festõ igazi bolond volt. Egy nagy langaléta cigányember, aki csupa
hasonló származásúval vitte a festõ részleget. Elsõ bemutatkozásként - látván az erõs etnikai jelenlétet üzemükben - egy romaviccel indítottam, amitõl köpni nyelni nem tudtak.
Aztán napi rutin lett, hogy reggeli körutamon bemegyek hozzájuk és cigányvicceket mesélek.
Végül már követelték, nekem meg vennem kellett egy roma viccgyûjteményt.
Szóval Johnny szabadidejében egy roma hagyományõrzõ együttest vezetett. Gondoltam, ezzel lehetne valamit kezdeni, így felhívtam, mint a siklósi önkormányzat kultúrális megbízottja és meghívtam õket a közelgõ várjátékokra, egy fél órás mûsor erejéig.
Mindent letárgyaltunk, anyagiakat, színpadképet, hangosítást. Vgezetül megemlítettem, hogy szívesen vendégül látnánk õket a közeli vendéglõben, csak mondják meg, mit ennének szívesebben, irgét, vagy kányát.
Érdekes volt, mert azonnal kitalálta ki van a vonal másik oldalán. Amúgy rendes emberek voltak, mai napig kiabál utánam, ha meglát valahol, hogy fõnök, fõnök álljon már meg az isten szerelmére.
5. Kisállatok és a nõk
Egyszerû móka volt.
Lacika panaszkodott a csajokra, hogy mennyire kétszínûek, mondanak mindenkire kígyót-békát, hogy mennyire nem dolgoznak az emberek, de mindig õk az elsõk akik mennek kezet mosni, meg kávézni, ha szünet van.
Ősz volt, költöztek az egerek befele a mûhelyekbe. Egyik reggel fogtunk is egyet, én nem bántottam õket, mert szeretem a rágcsálókat, volt is otthon mindig egerem.
No, gondoltam, szerzek egy kis örömet Lacikának, beraktam az egeret egy üres Ultra Dermes dobozba és kicseréltem a csap mellett lévõvel.
Jött a reggeli szünet, Zsuzsa a duda hallatán dobott mindent el és rohant
kezet mosni. Nem csak, hogy rányúlt az egérre, de ki is vette a dobozból. Ott állt, sikonyált és csak nem engedte az egeret.
Sosem derült ki, ki volt.
6. Kapcsolom a raktárt!
Fáradt voltam, kimerült meg minden. Kellet egy kis felüdülés.
Felhívtam hát haveromat, majd miután felvette, lekapcsoltam a raktárba. Kb. 1 percre volt az irodám a raktártól, mikor odaértem még veszekedtek, hogy ki hívott kit.
Ekkor kikaptam Irénke kezébõl a telefont, elküldtem haveromat a francba és
lecsaptam.
Irénke szemében nagyot nõttem aznap.
7. A bolt
Volt mellettünk egy márkabolt. Zoli volt a boltos, egész nap a pöcsét vakarta, meg bájcsevegett a ráérõ nyugdíjasokkal.
Egy nap bejött a főnököm, hogy vett egy új brifkót, csináljak már valami
poént a régi tárcájával. Lementem Lacikához, törtük a fejünket, majd megszületett az ötlet. Fénymásoltunk pár ezrest, kivágtuk, beraktuk õket a tárcába, majd horgászzsinórt erõsítettünk rá (klasszikus).
A tárcát kidobtuk a járdára, a bolt bejáratához, mi oldalról vártuk a
palimadarakat. Jött is egy papa, aki meglátta a tárcát. Hajolt volna érte, ekkor megrántottuk és behúztuk. Az egész úgy tűnt, hogy a boltos mókázik.
Láttuk ahogy az öreg benéz a boltba, hallottuk Zolit köszönni neki, hogy
adj isten bátyám. Az öreg nem kicsit lett ideges, meg volt gyõzõdve róla, hogy Zoli szivatja.
Tovább nem tudom, mert ennél a résznél már kereket oldottunk.
8. Csapágyat teszteltünk
Új beszállító jelentkezett, kértem tõle mintadarabokat tesztre. Lement a 72 órás nyúzó próba, csapágyak jól bírták. Kitaláltam, hogy forgassuk meg õket még sűrített levegõvel, az tudja csak igazán gyorsan kinyírni õket.
Aztán persze játsszunk is, kivittük a tömlőt az udvarra, megpörgettük a csapágyat és letettük a betonra.
Pár másodpercig egyhelyben forgott, majd megindult a bolt felé.
Úgy törte át magát az üvegajtón, hogy épp csak akkor lyukat ütött, mint
amekkora a csapágy volt. Hülye Zoli meg azt hitte rálõttek...
lowtyo
