- prokee -

A P70-ről szóló cikkben már említettem, mennyire gyakori tévhit, hogy a Trabant motorja egyenesen a P70-ből ered, ahogyan azt is, miért nincs ennek semmilyen műszaki, technikai, vagy akár történelmi alapja sem.

Na jó, de akkor hogyan született meg a Trabant motorja?

A hős NDK-s mérnökök fogtak egy darab alumínium-kockát, és addig dörzsölték egy tűreszelővel, míg be nem indult? 

Valószínűleg nem. Alapvetően saját fejlesztés, de természetesen rövid keresgéléssel megtalálhatjuk azt a motor, ami az ihletet adta. Mutatom.

Trabant 500 motor a turbina felől

Lloyd 300/400 motor a turbina felől (dinamó nélkül)

Trabant 601 motor a lendkerék felől

LLoyd 300/400 motor a lendkerék felől

Fussunk előre: a címben semmilyen barokkos túlzás nincs, Pablo Escobarnak valóban volt egy Wartburgja. Egy szép kék, platós, 311-es púpos Wartburgja. OK, megértem a hitetlenkedést, bennem is felmerült pár kérdés ezzel kapcsolatban, a válaszok alább.

Elsőre nyilván azt gondolná a tisztelt olvasó, amit én is: a drogbáró legendásan ki volt tömve készpénzzel, annyira, hogy egyszerűen képtelen volt elkölteni. Így aztán mindenféle eszement dologra elszórta, többek között egy komplett állatkertre, vagy autókra. Hát, vett egy Wartburgot készpénzért, néhány bőröndnyi dollárért áthajózta egy másik kontinensre, csak mert megteheti. De nem, a kokainkirály ennyire nem volt elkötelezett autógyűjtő. Wartburgját még kezdő bűnöző korszakában vásárolta, nagyjából úgy, ahogyan mindannyiunk megvette első, kis költségvetésű, használt autóját. 

Pablo Escobar Wartburgja a Haceinda Nápoles egyik garázsában

Az NDK autóiparát elsősorban a Trabantról és a Wartburgról ismerjük, és persze beugorhat még a dombnak felfelé haldokló IFA, a gyakran sík úton is halálhörgést hallató szénné pakolt Barkas. Rutinosabbaknak a Robur, Multicar, motoros alkatoknak a Simson és MZ is felbukkan, amikor elindul a keletnémet Kopfkino.

Ettől az NDK autóipara azért jóval szélesebb skálán mozgott, de a többi típusról többnyire csak homályos, veteránautós fórumokból vagy Facebook-csoportokból felszívott félig, vagy teljesen hamis kép él még a tájékozottabb autóbuzik fejében is. Ennek egyik legerősebb példája az AWZ P70.

A név: AWZ P70

 

Csak P70. Így, egyszerűen kötőjel nélkül, hiszen a logón és minden gyári kiadványon is így szerepel. Jelentése egyszerű, a P a Personenkraftwagen, azaz személyautó rövidítése, a 70 pedig a 700 köbcentis (egészen pontosan 690), kétütemű, kéthengeres motorra utal.

Fontos még, hogy Trabant P70-ként említeni is hiba, hiszen a Trabant név jóval később érkezett. Ahogy a címben is látható, a "hivatalos" márkanév AWZ, amely a VEB Automobilwerk Zwickau rövidítése. A zwickaui autógyár (ahol később a Trabantok is készültek) az évek során többször váltott nevet, de 1955 és 1958 között, tehát nagyjából a P70 teljes gyártási idején átívelve ezt a nevet viselte.

Persze nem végig, az NDK egyébként is viharos történetének a szóban forgó szakaszában különösen gyakori volt, hogy egyes nevek politikai vagy jogi megfontolások alapján egyszer csak eltűntek, felbukkantak, megváltoztak.

1955-ben, amikor az autó gyártásba került, a gyár neve még VEB Kraftfahrzeugwerk Audi volt. Így az első P70-ek még Audi P70 néven gurultak ki a (korábban valóban Audi-) gyár kapuján:

(Fotó: Tobias Vogel)

Még ebben az évben új nevet kapott az üzem, mivel a nyugatra költözött "eredeti" Auto Union, amely az Audi nevet birtokolta, bírósághoz fordult a névbitorlás miatt. Így született meg az AWZ. Ez ki is tartott egészen 1958-ig, amikor új nevet kapott a gyár. Összevonták ugyanis a korábbi Horch műveket (ekkor VEB Sachsenring Kraftfahrzeug- und Motorenwerk Zwickau néven futott) és a korábbi Audi műveket (ekkor ugye már VEB Automobilwerk Zwickau).

Létrejött hát VEB Sachsenring Automobilwerke Zwickau néven a két nagy zwickaui autógyártó egyesülése, és ez a név és forma kitartott egészen 1990-ig, amikor az új idők hatására a név Sachsenring Automobilwerke GmbH lett, és maradt is egészen az 1993-as felszámolásig.

A P70-et ez már csak annyiban érintette, hogy a gyártás vége felé, 1958 végétől Sachsenring P70 néven futottak az autók. Ez azonban már nem igazán jelent meg sehol ilyen formában, maxiumum a forgalmi engedélyekben szerepelt ilyen kombinációban a név.

Sokan tudják, hogy épp ma 63 éves a Trabant, 56 éves a Trabant 601, de azt már kevesebben, hogy ma 24 éves a Sachsenring Uni 1 is. Az autót, amely Németország, de talán a világ első modern felépítésű, a maihoz hasonló műszaki megoldásait alkalmazó hibridje volt, 1996 november 7-én mutatták be a sajtónak.

Ekkora már több gyártó kísérletezett a belsőégésű és elektromos motorok soros vagy párhuzamos összekapcsolásával, de az ezeket fogadó járművek jellemzően egy már meglévő modellre épültek, viszonylag sok kompromisszummal alkalmassá téve őket az új hajtási formára - jó német példa erre az Audi Duo a nyolcvanas évek végéről. Az első modern hibrid, amelyet alapjaitól hibridnek terveztek, a Toyota Prius, az Uni 1 bemutatójának idején még egy viszonylag ismeretlen, gyártásközeli állapotban lévő, de bizonytalan jövőjű fejlesztési projekt volt csupán, sorozatgyártása 1997 decemberében indult.

Sokan ülnek most otthon, akik amúgy normális üzemben kirándulnának, utaznának. Van erre egy kiváló német kifejezést, a Fernweh, nagyjából távolvágyat jelent, magyarul azt mondanánk rá, hogy mehetnékem van.

Ha neked is, de bármilyen okból beszorultál az otthonodba, megpróbálom enyhíteni. Tarts velem, meglátogatunk együtt - ha csak képek és sztorik szintjén is - néhány helyet Németországban, szűkebben a volt NDK területén, ahol az elmúlt években jártam. Lesz közöttük népszerű turistacélpont és alig ismert, eldugott hely is, de még olyan is, ahol egyelőre én sem jártam, csak terveztem.

Nem a megszokott utazós blogposzt lesz, néhány helyről elsőre talán nehezen lesz érthető, miért is érdekes, de igyekszem mindről elmondani, miért került a listába.

Sokan ülnek most otthon, akik amúgy normális üzemben kirándulnának, utaznának. Van erre egy kiváló német kifejezést, a Fernweh, nagyjából távolvágyat jelent, magyarul azt mondanánk rá, hogy mehetnékem van.

Ha neked is, de bármilyen okból beszorultál az otthonodba, megpróbálom enyhíteni. Tarts velem, meglátogatunk együtt - ha csak képek és sztorik szintjén is - néhány helyet Németországban, szűkebben a volt NDK területén, ahol az elmúlt években jártam. Lesz közöttük népszerű turistacélpont és alig ismert, eldugott hely is, de még olyan is, ahol egyelőre én sem jártam, csak terveztem.

Nem a megszokott utazós blogposzt lesz, néhány helyről elsőre talán nehezen lesz érthető, miért is érdekes, de igyekszem mindről elmondani, miért került a listába.

A cím nem viccel, ennyire terjedelmesen és szerteágazóan valószínűleg még senki nem szedte össze a Trabantok gyártásának történetét, legalábbis ennyi oldalággal és jelentéktelen részlettel még nem találkoztam, mint ami ebben a sorozatban következik. Csikós Zsolt a Totalcar hasábjain ugyan megírta az Audi szemszögéből a márka százéves történetét , de ebben az NDK – érthetően – csak néhány bekezdést kapott.

Most viszont a Trabantszererelem.hu felkérésére kísérletet teszek arra, hogy egészen bizarr és jelentéktelen vadhajtásokat is érintve végigvegyem, hogyan alakult a szászországi autógyártás az elmúlt nagyjából 120 év alatt. Sorra veszem majd nem csak a slágergyanús nagy neveket, de az olyan, mára feledésbe merült kacifántokat is, amelyek egy részéről még a gyakorló autóbuziknak is csak érintőleg vannak homályos információ.

A felkérés alapja mellesleg egy beszélgetés – már ha a beszélgetés megfelelő szó arra, amikor néhány órán át néhány lélegzetvétellel megszakítva ontom az átlagember számára értéktelen és értelmetlen információkat -, amelyet 2018 nyarán az OMMMA névre hallgató, minden évben Magdeburgban megrendezett szociautó-találkozón folytattunk a skandináv trabantos túrából beeső Trabantszerelmesekkel. A szóban forgó rendezvény valószínűleg Európa legnagyobb keleti autókat felvonultató rendezvénye, ahol nem az a kérdés, hogy egy extrém ritka szocijármű megtalálható-e, hanem az, hogy hányféle verzióban. Ahol az alkatrész-kereskedőknek külön Tatra 603 standjuk van, és ahol a KRAZ-alkatrészeket KRAZ-zal hozzák a börzére. Oroszországból, saját lábon.

Kezdjünk bele tehát a Nagyon Nagy Trabant-történelembe, ami egyben a szászországi autóipar majdnem teljes története is lesz, legalábbis úgy a kilencvenes évekkel bezárólag.

A poszt eredetileg a Trabantszerelem.hu-ra írodott, így ott is jelent meg először egy héttel ezelőtt. A folytatások is hasonlóképpen érkeznek, így a türelmetlenebbek ott hamarosan olvashatják a folytatást.

Olvasom-nézem ma az egyébként örömteli hírt arról, hogy a VW megkezdi az ID.3 gyártását Zwickauban.

"Ennek ellenére ez a puccos hacacáré a zwickaui Trabi-gyár sokadik újjászületéséről szól inkább, nem az autóról."

 

Van ebben némi tévedés, a videóban elhangzó "Szeretettel köszöntök mindenki Zwickauból, a városból, ahol hárommilliónál is több Trabant készült..." mondat pedig bár a mai állapot szerint igaz, mégis igényel némi kiigazítást. Hozzáteszem, a hír maga egyáltalán nem Zwickauról, nem is a Trabantokról szól, így ezek az apró részletek nem vonnak le a videó értékéből. Csak a hozzám hasonló részlettrollokat zavarják, azonban kiváló alkalmat adnak arra, hogy egy posztban összefoglaljam, pontosan hol, mikor, milyen Trabantok készültek Zwickauban és környékén. Érintem majd a csatlakozó márkák történetét is, de éppen csak - ezekről sokan, sokat írtak már, a még fel nem tárt, de érdekes összefüggésekre majd egy másik, részletesebb posztban egyszer visszatérek.

 A kép, amely általában azzal a képaláírással bukkan fel, hogy Moszkvában készült, 1961-ben, a képen Jurij Gagarin látható, miután visszatért az űrből.

A kép, amelyről eredetileg csak annyit tudni, hogy 1975-ös keltezésű.