- prokee -

Kedd, töküres kemping. Tibke autójában ültem, és a hátsó hosszú egyenesben nyomtam egy entert. Esküszöm, a váltóhoz nem nyúltam, kettesben volt és abban is maradt - de hát az nem egy halk autó, na...

Visszajöttünk a sátorhoz, jött egy bringás ork.

... ne legyen az, mint 2008-ban volt, mert jön a kollégám, és ha negyedszerre kell szólni, beleb*ssza a tomfát a motorháztetőbe...

... tudom ám én is, hogy miről szól egy ilyen autóstalálkozó, nekem is van Audim, járok Audi-találkozóra...

... de mondom, max. 5km/h, nem több, ne kelljen többet szólni, mert balhé lesz...

Szégyellem is magam, igazad van, barátom. Békülésképpen küldenék neked egy dalt...

(Megnyugtatásképpen mondom, 2008-ban sem volt tomfa a géptetőben, és idén sem lesz...)

- XY Kft, Prokop Gábor, jó napot kívánok.
- Jó napot, én a XY Kft-t keresem.
- Parancsoljon, jó helyen jár.
- Biztos?

- Jó napot kívánok. Láttam a neten 74Ah akkumulátort, 12.000 Ft-ért, ez igaz?
- Igaz.
- Mert nagyon olcsó.
- Ha ez zavarja, akkor tudjuk adni ugyanezt 19.000-ért is.
- De az drága.
- Mennyiért szeretné megvenni?
- 12.000-ért.
- Rendben, semmi akadálya.
- Ha bemegyek, megvehetetem?
- Igen.
- És van ott?
- Igen
- És este is lesz?
- Igen
- És ha elfogy?
- Nem fog, van belőle egy raklappal.
- És ha mindet megveszik estig?
- Akkor tényleg nem lesz, de mi nagyon örülni fogunk.
- Ahhha, tudtam... (katt...)

- Jó napot, kaptam egy ajánlatot az autóm kuplungjára tegnap, arról érdeklődnék.
- És pontosan mi érdekli?
- Hogy mennyibe kerül.
- Uram, benne van az árajánlatban, amit kapott.
- Nincs benne
- Mégsem kapott árajánlatot?
- De.
- Akkor azon szerepel.
- Szerepel, de az nem lehet, túl olcsó.
- Pedig az annyi.
- Megnézné nekem újra?
- Persze, milyen autó ez?
- Ott van az árajánlatban.
- Az ön előtt van.
- De ezt maguk küldték.
- Így van, 250 másikkal együtt. Ha nem árulja el, milyen autó, vagy legalább az ön nevét, akkor nem tudom kiválasztani közülük, melyikről beszélgetünk.
- Ja, benzines (típus).
(lapozok)
- Az ön neve X.Y?
- Igen
- Akkor az ön autójához a teljes kuplungszett 35.000 Ft.
- Az nem lehet, túl olcsó.
- Akkor 70.000 Ft
- Az nagyon drága.
- Akkor 35.000 Ft
- Akkor én ezt kérném, mikorra lesz ott?

Máshol:

- Jónapot kívánok, ez a lemezmegmunkáló káefté ?
- Nem, következő ház.
- De ide van kiírva.
- Igen, egy balranyíllal mutatva, hogy merre.
- De ez az első ajtó.
- Ettől függetlenül nem ez a lemezmegmunkáló káefté, csak szerencsétlen a grafikája a feliratnak.
- De ide van kiírva.
- Parancsoljon, foglaljon helyet, miben segíthetek.
( erre előadja, miből mit szeretne vízzel kivágatni )
-Sajnos én nem segíthetek, a következő házban vannak a kollegáim, forduljon hozzájuk.
- Köszönöm, nagyon kedves, viszlát.

Basszus...

...és tényleg!

Ráadásul még áprilisban.

Többit majd mondom.

- Jó napot kívánok! Láttam az interneten, hogy kecske-papagájok vannak eladóak.
- Kezit csókolom. Azok nem mi leszünk, ez egy autósbolt. Van krokodil- és zsiráfemelőnk.
- OK, köszönöm, ha ilyesmire lesz szükségem, hívom önöket :) Elnézést, viszont hallásra
- Viszont hallásra

"9. Emberi testből származó váladékok és fertőző vizsgálati anyagok

Emberi testből származó váladékokat és anyagokat (folyadék, szövetrész) vizsgálat
céljából egészségügyi intézményeknek (pl.: laboratóriumoknak) és orvosoknak
címezve lehet postára adni az erre rendszeresített csomagolásban az alábbiak
szerint:
- Az emberi testből származó váladékot és vizsgálati anyagot levélként vagy
garantált idejű küldeményként lehet feladni. A küldemény burkolatára -csomagnál
a kísérő okiratra is- fel kell jegyezni: "Emberi testből származó váladék (anyag).
Ha az anyag fertő ző betegségben szenved vagy erre gyanús egyéntől
származik, az említett feljegyzésnek "Fertőzővizsgálati anyag"-nak kell lennie.
Fertőző vizsgálati anyag levélként történő feladása esetén a küldemény mérete
kisebb lehet a levélküldeményre meghatározott mérethatároktól."

Ott voltunk tegnap. Megnéztük, meghallgattuk, megkóstoltuk.

Tom Jonest. Az őszhajút.

Nem nagy meglepetésre a Sportaréna úri közönségének jelentős része a nyugdíjkorhatáron túl volt, de a szimpatikus hangú úr első lemezét 1964-ben adta ki, hát nem lepődtünk meg.

Felettünk két idősebb hölgy ült, azt hiszem, az egyikük lányával. A kezdés előtt és a szünetben sok érdekes információval lettünk gazdagabbak. Megtudtuk, hogy Hölgy1. sajnos nem tudott egészségügyi maszkot vásárolni a patikában, pedig elég nagy a veszélye, hogy az Arénában beszerez egy H1N1-fertőzést. Elmesélte Hölgy2-nek, mi a különbség az automata és a kézi sebességváltó között, és miért veszélyes kezdő sofőr alá automatát adni.

Az előzenekar (sehol nem lelem a nevüket) sem volt rossz, de azért az egekig nem pörgette a hangulatot. Volt időnk körbenézni, megmosolyogni a Bátonyterenyei Nyugdíjasklub küldöttségét, akik csillogó szemmel, komolyan izgulva várták a férfiideál felbukkanását. Szintén volt idő kibeszélni az énekes leányzót. Jó lába, jó segge volt, csodálatos hangja, és ahogy magamban megállapítottam, valószínűleg hörögve élvez. Igazi nyers húson élő nőnek tűnt, és így is mozgott, így is énekelt.

Érdekes közjáték, hogy komoly székelykáposzta-szag kezdett terjengeni a környékünkön a szünetben. Csak remélni mertem, hogy valaki egy jóizű vacsora után böffentett egy méreteset, nem pedig most falatozik éppen egy jó hazait, kis piros lábasból. Tündérem esküdött rá, hogy TJ rendelt ilyet fellépés előttre, és annak illata szivároghatott ki a színpad mögül.

A szünetben átszerelték a sötét színpadot, közben minden egyes elsuhanó árnyékra rávetődött a melletünk lévő szektor fele, és folyamatos füttyögéssel, tapssal próbálták rávenni a kezdésre az énekest. Ezalatt ő nyilván ült az öltözőben, és egy k*rva kukkot sem hallott ebből :)

Közben azt is megállapítottuk, hogy a szemben lévő legfelső szektorban milyen kevesen vannak. Nagyjából 80-100 férőhely lehetett, amelynek közepét felülről egy reflektor világította meg. A fényfolt üres volt, körülötte a félhomály peremén pedig ült összesen kábé tíz ember.
El is döntöttem, hogy ha ötösöm lesz a lottón, a legközelebbi gigakoncertre megveszek egy lenti szektort, beülünk a közepére ketten. Egy szék távolságra, mert megtehetjük. Aztán az üres szektor közepén - kezemben libegtetve a fel nem használt 120db jegyet - kényelmesen elterpeszkedve megnézem mondjuk Michael Jacksont. Vagy valaki mást.

Mellesleg iszonyúan furcsa volt a helyzet, én most jártam először a Papp László Sportarénában. A BS-ben viszont jónéhányszor, még ifjú és bohó koromban. Ez furcsa volt és bizarr, hiszen belülről nincs sok különbség. Dühöngő, színpad, székek, szevasz. Mutogattam is folyamatosan kedvesemnek, hogy ott ültünk például a "David Copperfield-koncerten" szemben, amikor meg Ricsén voltunk, balra fent ült egy csomó nyugdíjas. Tündér meg folyamatosan oltott, hogy az nem lehet, mert itt még nem is jártam. Aztán a végén elintéztem egy "én itt jártam akkor is, csak az épület nem" fordulattal.

Aztán hirtelen leoltották a fényeket a nézőtéren, felkapcsoltak néhány kellemetlenül fehér reflektort a színpadon, és nekiláttak a zenészek. Rövid intró után megjelent az is, akiért jöttünk.

Las Vegas Kordagyurija, a Hangember (an: Voluman), Tom Jones. Feketében, ősz hajjal és ősz szakállal.

Az Ember, Akitől Elvis Tanulta A Mozgást.

És rákezdett.

Az Aréna közönségét egyébként igen gyorsan megnyerte, amikor a beköszönésében a szokásos Bjúdöpeszt helyett az anatómiailag korrekt Budapest hangzott el - kapott is érte komoly tapsot, füttyögést és úúúúúúú-zást.
Tudom, biztos betanították neki, de két órával később, elköszönőben ismét hibátlan "Budapest, we love you!"-val köszönt el.

A hangról nincs mit mondanom. Aki úgy érzi, hogy azért mentem Tom Jones-ra Tankcsapda helyett, mert öregszem, az úgysem jutott el idáig. Aki pedig - velem együtt - úgy gondolja, hogy egyszerűen ott kellett lenni és meghallgatni, annak nem kell külön elmesélnem.

A színpadkép, a fények, a zene az első pillanattól hozták a Las Vegas-i hangulatot. Legalábbis azt, amit én - és valószínűleg még nagyon sokan - "lasvegasi" hangulatnak gondolunk, és amit ekként elvárunk. A zenekar mögötti képernyőkön az éppen aktuális dalt aláfestő animációk mozogtak, hol egy pszichedelikus, Austin Powers-i színes-tréfás plazma, hol egy végtelen hosszúságú teliablakozott fal. A Burning down the house alatt pedig természetesen tűz, lángok, robbanás.

A menetrend persze profin felépített volt. Nyitottak két dallal az új albumról, majd szép lassú vándorlás az ismert klasszikusok felé. A Delilah-tól úgy jutottunk el az It' not unusualig, hogy az idősebb generációnál sem jelentkezett az aritmia. A Stoned in love című, Chicane-nal együtt jegyzett trance-nóta alatt (ami egyébként meglepő volt, de cseppet sem hangzott idegenül a koncerten) azonban már látható volt némi elszállingózás, a basszus és a 72 fölé pörgő BPM már sok volt a nyugdíjasoknak.

Meg is jelentek lelki szemeim előtt a nénik, ahogy az egyes villamoson hazafelé megbeszélik, hogy "Az unokám is ilyen tiesztozenét hallgat, de én ezt nem bírom, hová fajult a világ, borzasztó, a múltkor is a postán..."

Pedig a finálé sem volt piskóta, a Sexbombot kihagyni felér a skandináv bikinicsapat elutasításával egy kiadós CoD-LANparty kedvéért. (Itt mondjuk nem tudtam nem gondolni arra, hogy mindjárt belép Max Raabe, és ő folytatja a dalt.) A ráadásban pedig, ahogyan megtippeltem, az Art of Noise-zal közös, Prince féle Kiss, majd zárásnak a Take me back to the party. Hallani kell. Élőben. Igen jó.

És amit soha, sehol máshol, az igazi, hamisítatlan "Oh yeeeeeeeeaaaah!"

Mindennek tetejébe pedig, amire már hetek óta gyúrúnk, ellesni az eredeti Tom Jones-i topogóst. Jelentem, megvolt, bár reprodukálni nem tudnám. Erre gondolok:

Jó volt, na. Aki (hozzám hasonlóan) csak felvételről hallotta A Hangot, legközelebb ne hagyja ki. Mit a teológia, meg a geológia. Ég és Föld, Ég és Föld.

- Jó napot, H7-es izzó van ?
- Van.
- Akkor kérek egyet.
- Tessék.
- Ez nem az.
- De.
- Nem, az nagyobb.
- Nem, a H7 ekkora.
- Dehogy, most szereltem be az autómba, az nagyobb.
- Uram, a H7 ekkora, és ez az. Nézze, rá van írva, hogy H7.
- Ne szórakozzon már velem, nekem nagyobb kell.
- Akkor az H4-es, adok egyet, nézze !
- Ilyen, ilyen, csak H7.
- Ha ilyen, akkor H4. Nézze csak, erre is rá van írva, hogy H4.
- Ne oktassson, fiatalember (!), nekem ilyenem van, de H7.
- Nekem sajnos ilyen csak H4-ben van.
- H7 nincs ?
- Sajnos csak ez a kicsi fajta.
- Nagy nincs ?
- Nincs.
- Akkor miért mondta, mikor kérdeztem, hogy van.
- Eltévesztettem.
- Rendelni tud ?
- Sajnos, nem. A régi, nagy méretű H7-est már nem gyártják.
- Miért nem ezt mondta az elején ? Viszlát.
- Viszlát.

Igen nagy büszkeségünkre ismét egy kamera boldog nyertesei lettünk.

Kíváncsian várom a GoPro-t, ha igaz, a hét közepére a kezemben lesz, és a hét végén ki is próbáljuk a nyári találkozónkon. Remélem, jól szerepel majd, hiszen a mostani és az előző nyertes videóban is szándékosan butított, szinte kőkorszaki minőséget produkáltunk. Ez kétszer elsüthető, harmadszor már unalmas.

Ehhez persze jó társ lesz a GoPro, ami (lévén autós arcok vagyunk) sokkal inkább alkalmas "onboard" felvételekre, hiszen ütés- hő- víz- rázkódás- nemtommégmiálló.

Persze egy autós videóhoz külső felvételek is kellenek, ahhoz pedig illik beszerezni egy jó steadycamet.

Le tudnán írni ?

- Jó napot, Marea 1.9 dízel, 1997, 74kW, hátsó pofát keresek !

- Minta kellene, kétféle van, éppen 97-ben van a váltás, előtte Bendix, utána Lucas rendszerű

- Hűha. Nincs még kiszedve, de tudom a méretet.

- Méretre azonos, 203x92

- Akkor miben tér el ?

- Teljesen más a pofa kialakítása.

- Aha... Le tudnád írni, melyik hogy néz ki ?

- Persze. Mindkettő kifli alakú, a Bendix rendszerű az luk-bevágás-luk-luk-háromszög, a Lucas pedig luk-kisbevágás-krumpli-luk.

- Azt hiszem, kiszedem, köszi.

Seat szervíz

Ülök Szigetszentmiklóson.

- Jó napot, XY vagyok Tiszaújvárosból. Vettem önöknél egy Seatot.

- NÁLUNK ??? (Nem árulunk autót...)

- Hát nem önöknél, de maguk mellett, Pesten.

- Jaaa, értem. Miben tudok segíteni ?

- Meg tudná mondani, melyik a legjobb Seat szervíz itt Tiszaújvárosban ?

- Természetesen, a főutcán Szabóék. Tudja, az öreg Szabó bácsi fia csinálja. Régen Opeleztek.

- Aha, tudom, rendben, nagyon köszönöm. Viszlát !

- Viszlát !

Azték harcosok

Éppen Szálkára készültünk az autóbuzik egy részével, és a szombati reggelimet a TV előtt fogyasztottam el. Ritka pillanatok egyike ez. Nem vagyok nagy tévéfogyasztó, de vagyok annyira szerencsés, hogy ilyenkor mindig tartalmas és informatív műsorokat fogok ki.

Ez alkalommal a szokásos ölős-baszós gyermekrajzfilmek helyett egy, az azték birodalomról szóló ismeretterjesztő film ment, rá is tapadtam rendesen.

Érdemes volt. Megtudtam példul, hogy az aztékok a következőképpen vívták a háborút:

- Amikor eldőlt, hogy csata lesz ("ha eső nem lesz..."), a két vezér összeült egy csendes árnyas sarokban, és megbeszélték a koreográfiát. Ki hová áll, ki merről merre szalad majd, és eközben kit kell majd a közelben lekardoznia, stb...

- A csata reggelén gondosan felsorakoztak a megbeszélt helyen, egymással szemben. Igyekeztek rémisztő arcot vágni, és énekelni kezdtek. Hangosan, ijesztően, hátha megrémül az ellen. Gondolom, hamisan is.

- Amikor már elég sokáig énekeltek egymásra, és nyilvánvalóvá vált, hogy itt kemény, tökös, énekálló férfiak vannak, nem holmi ágybavizelők, akkor komolyra váltott a cselekmény. Elkezdték ugyanis egymást kövekkel dobálni. Na persze nem a magukkal hozott darabokkal, a francnak sem volt kedve cipekedni. Azzal dobáltak, amit a lábuk alatt találtak. Ha éppen sík legelőn csatáztak, akkor ez egészen komolytalan burleszk-jelenetté nőhette ki magát - de nem volt szabad kihagyni az évszázados koreográfiából. Közben persze tovább énekeltek.

- Ha a kődobálás sem vezetett eredményre, akkor nem maradt más, mély sóhajtás után megmarkolták a fegyvereiket, és egymásra rontottak. No nem amolyan Hübelebalázs módra - szigorúan követve a megbeszélt menetrendet. Nem volt oldalbatámadás, bekerítés, ilyesmi, csak szimplán ki-ki a párjához ment. Ott sem kezdtek rögtön kaszabolni, előbb megálltak egymással szemben, és kiabáltak. Hogy pontosan mit, nem tudni. Szidták-e egymás felmenőit, vagy az ellenfél öltözékére, frizurájára, testalkatára tettek-e becsmérlő megjegyzéseket, vagy szimplán artikulátlan üvöltözés volt-e, örök rejtély marad.

Az azték harcosok igyekeztek itt megállni, és kultúrember módjára kevés vért ontani a csatamezőn. No nem azért, mert ennyire emberbarátok voltak - sokkal inkább az vezérelte őket, hogy a kardozás nélkül magát ijedtében összesza... megadó ellenből príma, elsőosztályú hadifogoly válhatott. Őket élve, libasorban hazavezették, majd az ünneplés után-alatt ún. szabadkezi szívkitépés útján kiválóan fel lehetett őket áldozni az isteneknek.

- Ha minden békés kísérlet csődöt mondott, és nem maradt más lehetőség, nekiláttak a kaszabolásnak. Itt már nem számított a koreográfia, meg a civilizáltság, csak az, hogy minél több alkatrészt szeljenek le egymásról a bot végére applikált éles kőlemezekkel. A minden-zsákmányok-királya díjat persze a fejlevágás érdemelte ki, mégsem volt igazán népszerű. Bár komoly érdemnek számított, kevesen bíbelődtek vele. Farúdba ékelt obszidián-darabokkal ugyanis nem könnyű az ilyesmi.

Persze, fejet levágni bármivel lehet, akár kanállal is, csak nagy türelem kell hozzá.

A minden külsőségektől mentes állati vérontás persze csak a pórnép kiváltsága volt. A nemesebb, társadalmilag magasabban álló harcosok díszes ruhákban küzdöttek. Ki-ki választott magának egy szimpatikus állatot, amelynek beöltözött, és amelynek harcmodorát utánozva leküzdötte ellenfelét.

Ezt annyira komolyan vették, hogy az azték sasharcos szárnyaival csapkodva, vijjogva csapott le az ellenfélre, és (miközben obszidián-intarziás botjával igyekezett lereszelni a delikvens fejét, ugye) csőrével csipkedte.

Volt még a Jaguár-harcos is, ő (nevéhez híven) a földhöz lapulva lopakodott kiszemelt zsákmánya közelébe, majd váratlanul a hátára vetette magát, és foggal-körömmel kezdte marcangolni. Ezalatt persze megcsapkodta az obszidián-rúddal is, hátha...

Én persze továbbgondoltam.

Azték nyusziharcos:
Hátracsapott harci füleivel oson a fűben lapulva, remegő orrcimpákkal körbeszimatolja az ellenfelét, körbebogyózza, majd lerágja körülötte a füvet.

Azték gólyaharcos:
Körbekelepeli, majd hatosikrekkel ajándékozza meg.

Azték mackóharcos:
Miután irtó hangosan a fülébe brummogott, az ellenfelével alszik.

Azték sünharcos:
Igen, igen. Halkan röfögve odalopódzik, kimereszti a tüskéi, és többedmagával körülvesz, szúrós felével kifelé, majd kivezet a tömegből.

Érdekes, izgalmas idők voltak ezek...

...és hogy le ne maradjunk, kérlek, szavazz !

(Szilánkok még...)