A színtelen
- Jónapot, VW Golf II 1.6TD hőgomba kellene nekem.
- A ventillátoré, vagy a műszeré ?
- A műszeré.
- OK, pillanat... van, azt kellene tudni, milyen színű.
- Ez nem színes, nem ilyen betekerős, hanem egy műanyag házba kell dugni.
- Értem, milyen színű ?
- Fém.
- Ez teljesen fém ?
- Nem, csak a fele.
- És a másik fele ?
- Műanyag.
- A műanyag része milyen színű ?
- Nincs annak színe.
- Nono, valamilyen színe csak van !
- Nincs, semmilyen színe.
- Átlátszó ?
- Dehogy, ilyen műanyag.
- Milyen színű műanyag ?
- Mondom, hogy nincs színe.
- Hanem ?
- Sima fekete.
- Tehát fekete színű.
- Igen.
- Köszönöm. Van, 2400 forint.
- OK, megyek érte.
...és egy vendég-szilánk, Ommtól.
Gyalog galopp
Egyik gyermekkori jó barátom mesélte a sztorit, közvetve vele esett meg.
Gyógyszerészként kint volt az Államokban egy fél éves gyakorlaton, ez alatt egy ottani ismerősének a házában laktak.Az úriember galambász volt, órákig tudott mesélni madarairól, hobbijáról. Galambjai egytől egyig csupa méregdrága, nemes fajta, többszörös díjnyertesek, a kontinens minden országából hazataláltak rekordidő alatt, egyszóval hú.
Na, emberünk egy szép napon rábízta egyik ismerősére a galambketrecet, hogy mivel amúgy is utazik, így kisteherautójának platójára dobja fel a pakkot és a szomszédos államban engedje ki a galambokat, hadd legyenek edzésben, találjanak haza.
Így is lett, a haver elutazott, előtte felpakolták a galambos ládát, majd az adott helyen kinyitotta a ketrecet és elment ebédelni, rábízták, hogy a madarakat erőszakkal ne szórja ki, csupán összekötött szárnyaikról vágja le a cérnát és hadd mnejenek. Erre egyébként azért volt szükség, hogy a ketrecben csapkodáskor ne tiudjanak kárt tenni magukban és a másik madárban.
Na, emberünk megebédelt, a ketrec üres, feladat teljesítve.
A galambász pedig várta kedveseit haza.
Két-három nap múlva kezdtek is szállingózni, mind rendre visszaért, de nem volt felhőtlen az öröm, a bajnok, a legjobb versenygalamb hiányzott. Ragadozó vitte el, vagy egyéb baja történt, barátom már nem tudta meg, haza kellett utaznia, otthagyta a szomorú gazdát.
Eltelt két hét, mikor e-mailt kap volt házigazdájuktól.A verandán pipázott, sörözgetett, rég elfeledte már a bajnok galambot, mikor az egyszer csak feltűnik a kapuban.
Gyalog.
Összekötözött szárnyakkal.
A haver a nagy kavarodásban elfelejtette elvágni a cérnát, a szerencsétlen madár pedig jobb híján hazagyalogolt.A házigazda megemlíti, hogy ilyen kigyúrt galamblábakat ő még életében nem látott. Tán még szerencse, hogy a madarak nem tudnak emberi nyelven megszólalni.
Képzeljenek csak el egy barna galambot, ahogy az út szélén lépkedve fennhangon káromkodik és dünnyög a csőre alatt.
Egy lapostalpú, kigyúrt combú madár.
