- prokee -

50years (5) alsóörs (8) autó (137) autópálya (5) baleset (9) baromállat (8) blog (12) bmw (9) camptourist (5) csomagtértető (5) érdekes (62) f*szkivan (40) felújítás (8) fiat (5) film (5) forma1 (9) fotó (5) hellókarácsony (7) hülyeállat (71) iwiw (6) közlekedés (33) kultúra (6) lol (9) mozi (6) napi meló (6) ndk (10) nyaralás (5) olaszország (5) orosz (16) orr (24) parkoló (5) poén (30) prokee (44) reklám (5) retro (32) suzuki (10) swift (5) százhalombatta (8) találkozó (17) technika (63) tesco (5) totalcar (12) trabant (95) tuning (18) veterán (9) video (14) vw (7) wartburg (9) web (16) zene (11) zwickau (8) Címkefelhő

prokee 2009.05.08. 16:00

Szilánkok

A színtelen

- Jónapot, VW Golf II 1.6TD hőgomba kellene nekem.
- A ventillátoré, vagy a műszeré ?
- A műszeré.
- OK, pillanat... van, azt kellene tudni, milyen színű.
- Ez nem színes, nem ilyen betekerős, hanem egy műanyag házba kell dugni.
- Értem, milyen színű ?
- Fém.
- Ez teljesen fém ?
- Nem, csak a fele.
- És a másik fele ?
- Műanyag.
- A műanyag része milyen színű ?
- Nincs annak színe.
- Nono, valamilyen színe csak van !
- Nincs, semmilyen színe.
- Átlátszó ?
- Dehogy, ilyen műanyag.
- Milyen színű műanyag ?
- Mondom, hogy nincs színe.
- Hanem ?
- Sima fekete.
- Tehát fekete színű.
- Igen.
- Köszönöm. Van, 2400 forint.
- OK, megyek érte.

...és egy vendég-szilánk, Ommtól.

Gyalog galopp

Egyik gyermekkori jó barátom mesélte a sztorit, közvetve vele esett meg.
Gyógyszerészként kint volt az Államokban egy fél éves gyakorlaton, ez alatt egy ottani ismerősének a házában laktak.

Az úriember galambász volt, órákig tudott mesélni madarairól, hobbijáról. Galambjai egytől egyig csupa méregdrága, nemes fajta, többszörös díjnyertesek, a kontinens minden országából hazataláltak rekordidő alatt, egyszóval hú.

Na, emberünk egy szép napon rábízta egyik ismerősére a galambketrecet, hogy mivel amúgy is utazik, így kisteherautójának platójára dobja fel a pakkot és a szomszédos államban engedje ki a galambokat, hadd legyenek edzésben, találjanak haza.

Így is lett, a haver elutazott, előtte felpakolták a galambos ládát, majd az adott helyen kinyitotta a ketrecet és elment ebédelni, rábízták, hogy a madarakat erőszakkal ne szórja ki, csupán összekötött szárnyaikról vágja le a cérnát és hadd mnejenek. Erre egyébként azért volt szükség, hogy a ketrecben csapkodáskor ne tiudjanak kárt tenni magukban és a másik madárban.

Na, emberünk megebédelt, a ketrec üres, feladat teljesítve.

A galambász pedig várta kedveseit haza.

Két-három nap múlva kezdtek is szállingózni, mind rendre visszaért, de nem volt felhőtlen az öröm, a bajnok, a legjobb versenygalamb hiányzott. Ragadozó vitte el, vagy egyéb baja történt, barátom már nem tudta meg, haza kellett utaznia, otthagyta a szomorú gazdát.

Eltelt két hét, mikor e-mailt kap volt házigazdájuktól.

A verandán pipázott, sörözgetett, rég elfeledte már a bajnok galambot, mikor az egyszer csak feltűnik a kapuban.

 

Gyalog.

 

Összekötözött szárnyakkal.

 


A haver a nagy kavarodásban elfelejtette elvágni a cérnát, a szerencsétlen madár pedig jobb híján hazagyalogolt.

A házigazda megemlíti, hogy ilyen kigyúrt galamblábakat ő még életében nem látott. Tán még szerencse, hogy a madarak nem tudnak emberi nyelven megszólalni.

 

Képzeljenek csak el egy barna galambot, ahogy az út szélén lépkedve fennhangon káromkodik és dünnyög a csőre alatt.


Egy lapostalpú, kigyúrt combú madár.

 

(Szilánkok még...)

prokee 2009.04.26. 08:01

Érintetlenül

23 éve állnak ugyanazon a helyen.

prokee 2009.04.26. 08:00

Fekete Üröm

Mert Csernobil jelentése Fekete Üröm.

Ma van 23 éve, hogy felrobbant, majd összeomlott a csernobili Lenin Atomerőmű négyes blokkja.

A katasztrófa bekövetkeztéről, okairól nem írnék, megtették ezt már sokan előttem. Inkább csak kiemelnék néhány dolgot:

- A katasztrófa egymást követő emberi hibák láncolatából állt. Beleértve ebbe a reaktor tervezésekor elkövetett baklövéseket, a balul sikerült tesztet, és a robbanások után történt kétségbeesett és eredménytelen kapkodást.

Egy abszurd pillanat:

Bécs, Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, telefonbeszélgetés az ügyeletes mérnöknél:

- Jó estét - szól a kagylóba egy hang, erős szlávos akcentussal - Ukrajnából hívom. Mondja, van tapasztalatuk grafittűz megfékezésében ?

- Ó, a Windscale-esetre gondol ? Ott a Wigner-effektus lépett fel...

- Pillanat - kis pusmogás a háttérben - nem, nem, szó sincs Wigner-effektusról. Csak az érdekelne, hogy lehet az ilyet eloltani.

- Eloltani ? Azt hiszem, egyszerűen locsolták vízzel, amíg kellett. Van itt valami erről a dossziéban, kívánja, hogy elpostázzam ?

- Nem, nem szükséges, köszönöm. - és bontotta a vonalat.

A mérnök pedig megvonta a vállát, és tovább itta a teát. Örült, hogy információval szolgálhatott.

- Az akkori államszervezet eszmerendszerébe egyszerűen nem fért bele az, hogy a dicső szovjet technológiát bármiféle baleset érheti. Ennek az imázsnak a megvédése érdekében inkább hallgattak, és beáldozták az erőmű dolgozóinak zömét, a tűzoltókat, a likvidátorokat, és legfőképpen a lakosságot. Mindezt úgy, hogy - információ híján - a lakosságnak esélye sem volt megvédeni saját egészségét, esetleg életét, hiszen fogalmuk sem volt, hogy egyáltalán védekezniük kell.

A Szovjetunió a balesetet követő két napon sem odahaza, sem a nagyvilágban semmiféle tájékoztatással nem szolgált a balesetről. Egy svéd atomerőműben azonban, a napi rendszeres rutinellenőrzés során a munkába érkező dolgozók ruházatán a normálisnál jelentősen magasabb sugárzást észleltek.

A "jelentősen magasabb" jelző annyira érvényes volt, hogy a svédek azt hitték, náluk van a gond. Villámgyors ellenőrzést rendeltek el az összes nukleáris létesítményükben.

Ahogy mindent rendben találtak, más elképzelhető forrás után kezdtek kutatni. Az éppen uralkodó szélirány elemzésével jöttek rá, hogy a forrás kizárólag a Szovjetunió területén lehet. A rettentően magas mért értékek miatt azonban meg sem fordult a fejükben, hogy Csernobil lehet a "hunyó", a sokkal közelebbi, litván Ignalina erőműre gyanakodtak, és hivatalos fevilágosítást kértek. A TASZSZ azonban csak hétfőn, 28-án reggel kilenckor adott ki hivatalos tájékoztatást, meglehetősen szűkszavúan, nagyjából 14 másodpercben.

 


(A bejelentés az állami tévében)

- A hivatalos statisztikák általában kb. harminc áldozatot említenek. Ettől minden értelmezés szerint nagyságrendekkel magasabb a valós szám, belekalkulálva a maradandó egészségkárosodottakat, valamint az ennek következtében a normálisnál hamarabb elhunytakat.


(Súlyos napok krónikája - Vlagyimir Sevcsenko filmje)

- A "Likvidátorok", azaz a katasztrófa kárenyhítésén dolgozó felszámolók mellett számos olyan ember szenvedett óriási sugárfertőzést, akik a szürke eminenciások módján a szennyezett területen dolgoztak. Őket soha, senki nem számolja az áldozatok közé.


(Legaszov utolsó napjai)

- A közvetlen áldozatok mellett meg kell említeni azokat, akiknek élete, egzisztenciája, minden ingósága veszett oda néhány pillanat alatt. Azokat, akiket órák alatt, némi élelemmel és a személyi iratakkal evakuáltak - akkor, amikor egyébként már két napja gyűjtötték szervezetükbe a radioaktív sugárzást...

Csernobil, Pripjaty, és a többi, ma már teljesen névtelen kis falu a mi életünkben már nem lesz veszélytelen. A legszerényebb becslések szerint is 300-500 év kell ahhoz, hogy a háttérsugárzás olyan szintre csökkenjen, hogy a Zónában újra emberek élhessenek.

Szomorú. Nagyon szomorú.

prokee 2009.03.07. 19:30

Szilánkok

Nyiki és a Mercedes part 1.

Nyikolaj egy ukrán világjáró volt. Bejárta a világot keresztül-kasul, hobbiutazóként. Ennek költségeit úgy fedezte, hogy ahol utazásai során olcsón megvehető, drágán eladható autót talált, azt megvette, hazaszállította Ukrajnába, és borsos haszonnal eladta.

Én onnan ismertem, hogy a nyugaton felvásárolt autóival időnként meg-megállt nálunk, egy rádió, egy kihangosító, egy riasztó, vagy bizonyos értékesebb autók esetében 2-3 indításátló beszerelésére.

Mivel mindezt komoly, ipari mennyiségben művelte, természetesen cége is volt ilyen profillal, amely Ukrajnára vonatkozó import-engedéllyel is rendelkezett.

Eljött azonban a nap, amikor Nyiki a frissen megvásárolt, hófehér, nagyjából ezer kilométert futott Mercedes W140 600SEL-re Magyarországon talált vevőt.

Mivel szigorúan adott a szabályszerűségre, megpróbálta megoldani hivatalos úton. Keresett egy céget, amelynek Magyarországra szóló importengedély volt a birtokában, így megvásárolhatta Nyiki Mercedesét, és továbbadhatta a magyar állampolgárságú magánszemélynek.

Ez a cég történetesen a már akkor is kétes hírű Conti Car volt, bár a történetben ez nem túl releváns. Mindenesetre megtörtént a tulajdonjog átírása Nyikolaj nevéről a Conti Carra, a Conti Car nevéről a boldog tulajdonoséra - ő pedig megjelent a "gépátvételen" a CC zuglói szalonjában. Papírok előkészítve, autó névre írva, szénné szilikonozva áll az üvegfal mögött.

Emberünk, megpillantva az autót, a következőt mondta: "Ööööö... ez szürke belsős? Akkor kösz, de nem kell."

Aztán hazament.

Mit lehetett tenni, CC visszaírta saját nevére az autót, majd ezután Nyiki nevére.

Így lett Nyikolaj egy nap alatt egy ezer kilométert futott, hófehér W140 600SEL első és ötödik, ukrán állampolgárságú tulajdonosa.

Nyilván igen könnyű volt ezek után eladni az autót...


 

Nyiki és a Mercedes part 2.

Nyikolajnak persze nem ez volt az egyetlen W140-es Mercedese. Egy alkalommal egy egész céges flotta beszerzését bízták rá, a Münchenben megvásárolt (úgy rémlik) 6 db autót kellett leszállítania Lvovba.

Nyikolaj összetelefonálta az embereit, repülőre ültek, átvettték az autókat, és egy csendes április 30-i estén nekiindultak az útnak.

Történetesen ez egy meglehetősen kellemetlen időjárású éjszaka volt. Olyannyira, hogy amikor Nyikolaj és barátai megérkeztek a magyar határra május 1. hajnalban, bármilyen furcsa is, de konkrét 2 cm-es hóréteg fogadta őket az autópályán. Belépés után félre is gurultak az egyik pihenőben, ahol Nyiki több adag kőkemény kávét diktált bele a sofőrökbe, majd rövid szózatot intézett hozzájuk:

- Srácok, nagyon oda kell figyelni. Drága autók ezek, hátsókerekesek, és mindegyiken nyári gumi van. Óvatosan, lassan hajtsatok, nem előzgetünk. Én megyek elöl, mindenki más mögöttem, szépen, libasorban !

Működött is a dolog, egészen Budaörsig. Ott azonban egy nyugtalan Daewoo Tico előzte a sort százzal, szorosan a nyomában egy folyamatosan villogó reflektorpárral. Ettől a Tico sofőrje bestresszelt, és a sor elején kivágott Nyikolaj elé.

Nyikolaj persze fékezett, és ABS meg menetstabilizátor ide vagy oda, a W140 megpördült, eltalálta a jobb oldali szalagkorlátot.

Aztán a balt.

Aztán megállt a külső sávban kereszben.

Aztán megjöttek a többiek.

Nos, május másodikán reggel nyolckor munkába érkezve hat, igen romos W140 fogadott a kapuban. Egy körbetörve, négy elöl-hátul romokban, egynek csak az orra tört.

Érhető módon Nyiki kissé zordan fogadta, amikor megkérdeztem, mióta foglalkozik roncsautó-importtal...


 

Az új dobos

Valamikor, talán '96 környékén a Csepel és Pesterzsébet közötti Molnár-szigetre kompoztunk át Csaba barátommal, egy kellemes esti Akela-koncertre. Csendben sörözgettünk a kirakott asztaloknál, és az ilyenkor szokásos hülyeségekkel töltöttük az időt, miközben vártuk, hogy a kocsmamanó a homlokunkat az asztalhoz ragassza. Éppen arról beszélgettünk, hogy az Akela ismét dobost cserélt, és az aktuális pergős, Szalay 'Stirlitz' Gábor mennyire hasonlít Csaba barátomra.

A kultúrális esemény még korántsem vette kezdetét, de mi ráértünk. Egy váratlan pillanatban felbukkant egy igen felülalkoholizált, roppant viseltes Running Wild pólóval dekorált srác.

Első blikkre azt hittük, hogy a szokásos lejmoló érkezik, ám ő inkább barátkozni akart.

- Hello, ne haragudjatok, hogy zavarok. Ugye te vagy a Stirlitz ?
- Nem, nem, csak hasonlítok rá.
- De most komolyan...
- Nem, tényleg nem. Mi is épp ezen röhögtünk, de hidd el, nem én vagyok.
- Most miért vagy ilyen g*ci, tudom, hogy te vagy.
- B*zmeg, mondom, hogy nem, nem is ismerem.
- Jóvan, jóvan, nemtom, mérkel... - és közben elballagott.

Alig volt időnk rendesen megvitatni a fickót, amikor visszatért. Hat-nyolc haverjával. Ettől kezdve közösen győzködtek minket, hogy Csaba a Stirlitz. Próbáltuk megmagyarázni, hogy tévednek, de ebben a helyzetben mi már csak rohadékok lehettünk.

A helyzet egyetlen előnye volt, hogy néhány barátkozni vágyó user friss ajándék sörökkel próbált minket megvesztegetni.

Közben egyre többen gyűltek körénk. A nyugodt, felelősségteljes sörözésnek lőttek. Amikor már ott tartottunk, hogy Csabának autogrammot kellett osztogatnai az aktuális Akela-kazetta borítójára (amelynek belsejében már, vesztünkre, a tényleg megtévesztésig hasonlító Stirlitz fotója is szerepelt), óriási ötletem támadt.

- Figyeljetek, figyeljetek, kuss legyen ! A bejárattal szemben az a lakókocsi az Akela öltözője. Most mi mind odamegyünk, bekopogunk, és megkérdezzük őket, hogy a barátom-e a Stirlizt. Ha ezt mondják, hogy nem, békén hagytok minket?

- Iiiiggeeeeeeen !

- Akkor hajrá, gyertek !

Odamentünk. Bekopogtunk. Kinyílt. Kinézett rajta Katona László (aka Főnök).

- Szevasz, bocs, csak az van, hogy a barátomat cseszteti itt háromszáz ember, mert azt hiszik, ő a Stirlitz. Légyszíves, mondd el nekik, hogy nem ő az.

- De hát ő a Stirlitz - és becsukta az ajtót.

Na, itt volt végünk. Az csak egy dolog, hogy a világ összes átkát kaptunk azonnal a fejünkre, mekkora g*cik vagyunk, hogy letagadjuk Csaba "Stirlitzségét", de egy pillanat nyugtunk nem volt a koncert kezdetéig.

Amikor az Akela rákezdett, végre elvonult a tömeg a színpad elé. Így tettünk mi is, élveztük a finom, cizellált rakendrollt.

A tömegben hajat rázva egyszer csak elénk került a történet elején felbukkant Running Wild-pólós srác, aki az egészet elindította.

Kitágultak a pupillái, Csabára nézett, majd a színpadra, a dob mögé. Aztán megint Csabára, majd megint a színpadra.

Aztán elmosolyodott:

- Ügyeeees, ügyeeees ! - és elballagott.


 

1 kiló Ánizs

Amikor a törökbálinti Cora megnyílt, még nem lehetett minden második sarkon hipermarketbe botlani. Csepelhez az akkori "lefedettség" fényében relatíve közel volt, így havi egyszer rendszeresen autóba ültünk, és kiugrottunk vásárolni.

Peti, akit barátnője, Kata rendszeresen elzavart nagybevásárlásra, csatlakozott hozzánk, ha már úgyis megyünk. Bevásárlólistájával a kezében el-eltűnt mellőlünk a sorok között.

Egy alkalommal azonban már egy fél órája nem láttuk, és mivel végeztünk, muszáj volt megkeresni, hiszen nem hagyhattuk ott a frissen vásárolt holmival.

Hosszas kutatás után a fűszerek között találtuk meg. A kosara fölött guggolt, és veszettül számolt.

- Segítsetek már, egy kiló ánizst kellene vinnem, de az egész rohadt áruházban nincs még a fele sem.

Ilyen tasakok voltak a kosárban, a polc pedig már üres. 19 darabot sikerült fellelni, ami ánizsból egy komolyabb létszámú család több éves készlete.

- Peti, tutira egy kilót kell ebből vinned ? Mihez kell ennyi ?

- Tőlem kérdezed ? Fogalmam sincs, de ide az van írva, 1 kg ánizs

- Muti ! Figyelj, szerintem egy 1 kg a-rizs

- Jaaaa...


 

404 - CD not found !

prokee 2009.03.07. 19:00

MachnieGunSmith

Ez mondjuk beszarás.

prokee 2009.02.07. 11:46

Játszani, az jó...

Voltunk kicsit élvezkedni az Euroringen jóbarátaimmal. Mit mondjak, mennék mindennap.

Borzalmas esőben érkeztünk meg, ami hamar elállt, de a pálya úszott a vízben. A hátsókerekesek ennek nem örültek, én viszont igen, a (szándékosan, előre megfontoltan) telitankolt gáz+ és benzintartály, valamint a ~35 kilós szerszámos jó szolgálatot tettek az autó hátuljában.

Úgy fest, a narancs-fekete autóknak fekszik a nedves pálya, ott van például Jos Verstappen az Arrowsszal :)

Remek szülinapi party volt, bővebben, videóval hamarosan :)

prokee 2009.01.11. 18:53

2009

Ehh, annyi minden történt az év végén, hogy a nagy pörgésben nem írtam semmiről, hiába terveztem. Idő, az kéne, meg energia. Viszont dolgozni kell, szétesett a laptopom, vizsgázott az autó, aztán összetört, meg a másik is, a maradék időmet elpazarolandó a prokee.hu-t alleszcuzámmen átköltöztettem egy másik tárhelyszolgáltatóhoz. Van is emiatt pár problémám, de ez egy másik történet.

Pedig volna mit postolni, de inkább az olcsó trükköket alkalmaznám, itt van pár fotó:

Ez mondjuk kifejezetten sz*r lett, de a legjobb az összes közül. Gondoltam, klassz lesz megörökíteni a mozgó autóból kifelé, éjjel, hogy Hamiltonnal kiugrotttam Pozsonyba, Ommhoz, brndzát enni.

No nem, mintha itthon nem lett volna kaja, vagy Omm hiányzott volna annyira, hogy ne bírtam volna még három napot várni a költözésre. Csupány annyi törétént, hogy aszerda reggel esedékes műszaki vizsgához egy jobb küszöböt kellett javítani. Hétfő reggel várt a lakatos, annyi kérése volt, hogy ne legyen gáz a gáztartályban - a csövek ui. a javítandó küszöb mellett vezetnek előre.

Kösz, mondani könnyű, ám csütörtökön még gázbiztonsági szemlén volt a gép, ehhez fel kellett töltsem gázzal. Ügyes voltam, csak félig tankoltam, de vasárnap délután háromkor még alig fél alatt állt a szintjelző.

Így is, úgy is ki kellett autózni a gázt, tehát irány Pozsony. Ettünk, ittunk, hazajöttem, valahol Tatabánya körül (visszafelé) fogyott ki a tartály.

Ezt Rocko találta, éppen tűzhelyet kerestünk Ommnak a Tescoban.

Csak álltunk, és gondolkodtunk, milyen lehet a vezetékes álkamera.

Itt bográcsoztunk. Munkaidőben. Inside. Autósbolt.

A délutánt erős pörköltszagban töltöttük, ráadásul volt vagy négy óra, mire elkészült, de megérte.

Végül pedig szlovák punkzene. Indexvideoban találtam, überbefosás:

Nagyjából arról szól, hogy a srácok elmentek bulizni egy atombunkerbe. Amikor elfogyott a cucc, adtak a havernak 500 koronát, és kiküldték rumért, cigiért. Dolgavégezetlenül jött vissza, mert amíg ők bent haccacáréztak, kitört az atomháború. Így a haver dolgavégezetlenül tért vissza, sem rum, sem cigi, csak az 500 korona.

A szövegből nem, de a klipből kiderül, hogy volt velük mégvalaki, aki túlélte a katasztrófát :)))

prokee 2008.12.01. 18:24

Olvasom az Indexen...

...hogy víz alatt Velence.

Mondom az uramnak, Tibi! a kedvesemnek, Tündi ! Most kell menni Lasztminitbe, tuti akciós a velencei út, jobban jövünk ki belőle, mint tavaly.

Legfeljebb viszünk békatalpat, mentőmellényt, gumicsizmát.

Rendőrök helyett vízirendőrökkel fotózkodom.

Meg persze sirálycsemege helyett Pufi Csalit a delfineknek, oszt szórjuk a Szent Márk téren.

Ilyenkor vajon szednek parkolási díjat a Dózse-palota előtt ?

prokee 2008.11.28. 20:51

Van az a nap...

...ami annyi szívással jár, hogy a végén hajlandó vagy így levezetni a feszültséget:

prokee 2008.11.25. 22:30

Szilánkok

Nem azért nem írok, mert akármi, hanem szimplán kevés a napi 24 óra.

Itt van viszon Lowtyo, neves vendégelőadónk, aki az Autóbuzi Autófil levelezőlistát örvendeztette meg szösszeneteivel, én pedig - szíves engedelmével - megosztom veletek.

Tehát, a szó ettől kezdve koszorús pécsi költőnké.


Na, hosszú lesz.

Elõzmények:

Ez egy kis ormánsági faluban lévõ gyár volt, sok falusi dolgozóval. Mikor odakerültem egyszerű logisztikusnak, szinte mindig az irodában voltam, nem volt sok kapcsolatom velük. Aztán szép lassan küzdöttem föl magam a létrán, kaptam embereket, fel kellett
venni a kapcsolatot a melósokkal.

Sosem voltam nagyarc, meg műmájer aki nem haverkodik a beosztottjaival, mindenkivel jól kijöttem.

A melósok gyülekező helye a kávézó-étkezõ volt, ott kellet tehát indítani. Néztek is bután, mit keresek a halandók közt (ahogy neveztem õket). Először gyanakodtak is, de aztán rájöttek, hogy nem kémkedni járok oda. Innentõl már meg lehetett engedni néhány apróbb viccet, felmérni a terepet, ki mennyit bír.

Aztán elszabadult a pokol.

Kezdetben apró, de bosszantó, illetve másra utaló poénokat nyomtam.

1. Bemutatkozó, hosszú lefolyású, öngerjesztő poén

Lacika táskáját gyorskötözövel a radiátorhoz rögzítettem. Reggeli idõben próbálta levenni a radiátorról, de nem tudta. Ekkor vette észre a mókát.

Arra, hogy én voltam gondolni sem mert, viszont Sanyi, a targoncás nagyon somolygott, látván a bénázását. Lacika ezért hát biztos volt, hogy Sanyi volt a tettes.

Ezt említette is neki, de õ tagadott.

Sanyi délben nem tudta leszedni a szatyrát a székrõl, természetesen biztos volt benne, hogy Lacika keze van a dologban.

Innentõl hagytam a dolgokat folyni a saját medrükben. Pár hét oda-vissza szivatás után odáig jutottak, hogy nem is köszöntek egymásnak. Eözben én ofkórsz nagyon jól szórakoztam.

2. Gonosz, egészségtelen szivatás

Nyár volt és dög meleg. Lementem a raktárba, de senki sem volt ott. Erre nagyon ideges tudtam lenni, mert világosan megmondtam nekik, hogy valakinek ott kell maradnia mindig, Ha nem tudnak, akkor pedig zárni kell.

A raktárosaim ilyenkor kapták a legtöbb "ajándékot" tõlem. Körbenéztem, mivel büntethetném engedetlenségüket.

Túl voltunk már:
- az asztalhoz ragasztott iroda kellékeken;
- a két oldalas ragasztóval összeragasztott széktakarón, amit Csabi fél napig hordott a seggén anélkül, hogy feltûnt volna neki;
- az erõspaprikával bekent poharakon;
- a táskába csempészett Yellow Pages-en (Lacika simán hazavitte, otthon tűnt fel,
miért volt olyan nehéz a táskája);
- a visszaállított faliórán, aminek köszönhetõen jó fél órával többet dolgoztak.

Valami új kellett. Ekkor vettem észre az olajradiátort Irénke széke mellett. Bedugtam, bekapcsoltam, feltekertem, elmentem.

Aznap még el kellet mennem Sásdra, a radiátorról tök megfeledkeztem. Útközben jutott eszembe, gyorsan odacsörögtem. Kérdem minden rendben ? Aszondja Irénke igen, de majd megdöglenek, olyan meleg van a raktárban.

Mondom, miért nem kapcsoljátok ki az olajradiátort - és lehalkítottam a
kihangosítót.

3. Eladjuk cuci mindenét

Ezt már talán meséltem, de prokee is elmeséli minden találkozón a
futóversenyes kalandjait, szóval...

Cuci hithû kommunista volt és egy igazi puncsgép. Talán ezért is vettünk neki születésnapjára egy puncstortát vörös marcipán csillaggal.

Egyszer nagyon el voltam havazva melóval, ezért pihenésképp elõvettem a
privát telefonom. Kikerestem cucit és hívtam.

Érdeklõdtem az eladó lakókocsi után, amit a Bazárban hirdetett. Cuci kicsit zavarban volt, illedelmesen közölte, hogy ez tévedés lesz, van ugyan lakókocsija, de nem eladó.

Na, ekkor már lendületben voltam, nem lehetett leállni, ezért lementem Lacikához és megkértem, hívja már föl és érdeklõdjön a bazárban hirdetett eladó autó után. Ez is rendben ment.

Aztán hagytam pár órát pihentetni a dolgot, majd következett másik Lacika, aki már a házát akarta megvenni.

Itt szakadt el a cérna Cucinál, aki gyorsan összeveszett a fél mûhellyel, hogy mennyire szemét emberekkel kénytelen együtt dolgozni, meghirdetik mindenét az újságban.

Néha még most is felhívom, hol a meleg társkeresõben lévõ hirdetés, hol eladó hízók után érdeklõdve.

4. Még mindig telefon, de már johnny, a cigányzenész

Johnny, a festõ igazi bolond volt. Egy nagy langaléta cigányember, aki csupa
hasonló származásúval vitte a festõ részleget. Elsõ bemutatkozásként - látván az erõs etnikai jelenlétet üzemükben - egy romaviccel indítottam, amitõl köpni nyelni nem tudtak.
Aztán napi rutin lett, hogy reggeli körutamon bemegyek hozzájuk és cigányvicceket mesélek.

Végül már követelték, nekem meg vennem kellett egy roma viccgyûjteményt.

Szóval Johnny szabadidejében egy roma hagyományõrzõ együttest vezetett. Gondoltam, ezzel lehetne valamit kezdeni, így felhívtam, mint a siklósi önkormányzat kultúrális megbízottja és meghívtam õket a közelgõ várjátékokra, egy fél órás mûsor erejéig.

Mindent letárgyaltunk, anyagiakat, színpadképet, hangosítást. Vgezetül megemlítettem, hogy szívesen vendégül látnánk õket a közeli vendéglõben, csak mondják meg, mit ennének szívesebben, irgét, vagy kányát.

Érdekes volt, mert azonnal kitalálta ki van a vonal másik oldalán. Amúgy rendes emberek voltak, mai napig kiabál utánam, ha meglát valahol, hogy fõnök, fõnök álljon már meg az isten szerelmére.

5. Kisállatok és a nõk

Egyszerû móka volt.

Lacika panaszkodott a csajokra, hogy mennyire kétszínûek, mondanak mindenkire kígyót-békát, hogy mennyire nem dolgoznak az emberek, de mindig õk az elsõk akik mennek kezet mosni, meg kávézni, ha szünet van.

Ősz volt, költöztek az egerek befele a mûhelyekbe. Egyik reggel fogtunk is egyet, én nem bántottam õket, mert szeretem a rágcsálókat, volt is otthon mindig egerem.

No, gondoltam, szerzek egy kis örömet Lacikának, beraktam az egeret egy üres Ultra Dermes dobozba és kicseréltem a csap mellett lévõvel.

Jött a reggeli szünet, Zsuzsa a duda hallatán dobott mindent el és rohant
kezet mosni. Nem csak, hogy rányúlt az egérre, de ki is vette a dobozból. Ott állt, sikonyált és csak nem engedte az egeret.

Sosem derült ki, ki volt.

6. Kapcsolom a raktárt!

Fáradt voltam, kimerült meg minden. Kellet egy kis felüdülés.

Felhívtam hát haveromat, majd miután felvette, lekapcsoltam a raktárba. Kb. 1 percre volt az irodám a raktártól, mikor odaértem még veszekedtek, hogy ki hívott kit.

Ekkor kikaptam Irénke kezébõl a telefont, elküldtem haveromat a francba és
lecsaptam.

Irénke szemében nagyot nõttem aznap.

7. A bolt

Volt mellettünk egy márkabolt. Zoli volt a boltos, egész nap a pöcsét vakarta, meg bájcsevegett a ráérõ nyugdíjasokkal.

Egy nap bejött a főnököm, hogy vett egy új brifkót, csináljak már valami
poént a régi tárcájával. Lementem Lacikához, törtük a fejünket, majd megszületett az ötlet. Fénymásoltunk pár ezrest, kivágtuk, beraktuk õket a tárcába, majd horgászzsinórt erõsítettünk rá (klasszikus).

A tárcát kidobtuk a járdára, a bolt bejáratához, mi oldalról vártuk a
palimadarakat. Jött is egy papa, aki meglátta a tárcát. Hajolt volna érte, ekkor megrántottuk és behúztuk. Az egész úgy tűnt, hogy a boltos mókázik.

Láttuk ahogy az öreg benéz a boltba, hallottuk Zolit köszönni neki, hogy
adj isten bátyám. Az öreg nem kicsit lett ideges, meg volt gyõzõdve róla, hogy Zoli szivatja.

Tovább nem tudom, mert ennél a résznél már kereket oldottunk.

8. Csapágyat teszteltünk

Új beszállító jelentkezett, kértem tõle mintadarabokat tesztre. Lement a 72 órás nyúzó próba, csapágyak jól bírták. Kitaláltam, hogy forgassuk meg õket még sűrített levegõvel, az tudja csak igazán gyorsan kinyírni õket.

Aztán persze játsszunk is, kivittük a tömlőt az udvarra, megpörgettük a csapágyat és letettük a betonra.

Pár másodpercig egyhelyben forgott, majd megindult a bolt felé.

Úgy törte át magát az üvegajtón, hogy épp csak akkor lyukat ütött, mint
amekkora a csapágy volt. Hülye Zoli meg azt hitte rálõttek...

lowtyo

süti beállítások módosítása