Mondhatni, rovatot indítok. Van egy rakás apró sztorim, részben autós, részben nem, amelyeket eddig nem sütöttem el egyetlen post mellé sem. Ezeket időnként (ahogy éppen eszembe jut) csokorba szedem, és postolom.
Régóta tervezem, és mivel most éppen mindenféle update-ek mennek a háttérben (egyébként legalább egy hete szívok egy nVidia driverrel, amivel eddig semmi gond nem volt), úgysem tudok mással foglalkozni, minthogy mesélek...
Fontos, hogy a sztorik egytől egyig igazak, és nem is színezem ki őket annyira, hogy ezen változtassak - maximum nem emléxem mindenre pontosan - de majd lesz, aki kijavít. A nevek persze nem minden esetben valódiak...
Ede 1
Ede kolléga (akit egyébként nem így hívtak, de hasonlóan rövid neve volt) raktáros-munkafelvevőként került a céghez. Amikor hírét vettem, hogy érkezik, igen megörültem, különösen amiatt, hogy a srác önéletrajza szerint boltvezető-helyettes volt egy alkatrész-nagykereskedő helyi boltjában.
Ekkor még nem tudtuk, hogy a boltban összesen ketten voltak. Egyrészt a boltvezető, aki ismerte az alkatrészeket, tudott kommunikálni, meg úgy egyáltalán, vitte a boltot. Másrészt Ede, aki, ha pontos, precíz rajzolt térképet és útvonaltervet kapott, és nem volt rajta túl sok állomás, akkor többnyire nagyobb tévedések nélkül képes volt kiszállítani a megrendelt árut.
Ede fiatal volt, bohó, és naiv. András kollégámmal toleránsak és barátságosak vagyunk egy ideig, de amikor valakiről kiderül, hogy menthetetlen, akkor nincs kegyelem, érkezik a büntető szívatás. Erre ifjú barátunk igen alkalmas volt.
Január közepén nem volt túl jó idő, és némi szabadtéri gumipakolás után Ede kezén kirepedezett a bőr. Kollégához fordult:
- András, van raktáron Nivea ?
Andrásról tudni kell, hogy csípőből tüzel, gondolkodás nélkül vált át szívató üzemmódba, és kimeríthetetlen ötlettárral rendelkezik
- Persze, ott van a Suzuki raktárban a gyertyás polc alatt.
- Most voltam ott, de csak ilyen fehér dobozok vannak ott.
- Akkor elfogyott, de az meg szilikonzsír, az is jó lesz. Kicsit nehezebben szívja be, de jobb is.
Ede természetesen azonnal kenegetni kezdte a kezét. Amikor egy erős óra múlva még mindig tocsogott a nyálban, kezdett gyanút fogni. Bandink persze kimagyarázta:
- Valószínűleg nagyon kiszáradt már a bőröd, azért szívja be ilyen nehezen. Mosd le, menj ki, kérj Gézától WD-40-et!
- WD-40 ? Kézre ???
- Az, az. Azért an olyan finom illata. Nem szoktad látni a Gézát reggelente, meló előtt, mikor bejössz ? Mindig ül a ládáján, és olvas. Azért ül ott, mert ilyenkor mindig bekeni a kezét, és megvárja, míg beszívja, addig nem nyúl semmihez.
Ekkor én már kint voltam, és jeleztem Gézának, ha Ede jön ki, sprickoljon egy hangyányi WD-40-et a tenyerébe, és kenegesse.
Megérkezett Ede, Géza tette a dolgát. Mit mondjak, sikeres volt, Ede egy egész hétig fújkálta a kezét WD-40-nel, mire valaki megsajnálta, és elárulta, hogy szívatjuk...
Ede 2
Mivel igen fiatal volt, és tapasztalatlan, Ede minden gondolatát a csajok és a szexualitás töltötte ki. Első napján azonnal pikáns megjegyzéseket tett egy dekoratív kolléganőre, elég konkrétan utalva arra, mit is tenne vele, ha módja nyílna rá. Miután közöltük, hogy a tulajdonos lánya, kissé megszeppent, de pár nappal később újra előjött a szex.
Egy csendes délután, amikor lassan kiürült a cég, éppen azt ecsetelte, hogy este megy dizsibe, és ott aztán végre becsajozik. Látva, hogy a diszkóra enyhén húzom a szám szélét, megkérdezte, mi a baj ezzel ?
- Semmi, különbözőek vagyunk, ennyi. Te diszkóba jársz, én meg ikább kocsmába, vagy sörözünk a haverokkal, vagy Trabant-találkozó, vagy bármi más.
- ...és András például hova jár szórakozni ?
- Swinger-klubba.
- ???
-Swinger-klub. Elmész egy csajjal az oldaladon, és vannak szobák, bemész, ott emberek dugnak, és ha engedik, beszállsz. Ennyi.
- Ebben mi a jó ?
- Szerinted ? Megdughatsz egy rakás ismeretlen, idegen nőt.
- ...és Bandi felesége mit szól ehhez ?
- Viccelsz ? Nem tudja, nem vele jár, hanem a Jetivel Katával (= ex-kolléganő, hátööööö... nem egy bombanő, na.).
András visszajött, Ede egyből érdeklődött.
- Te tényleg Swinger-klubba jársz ?
- Persze, miért, te még sosem voltál ?
- Nem, de nagyon jól hangzik, el kellene menni. Csak kéne egy csaj.
- Vidd el Tubust Olgit (=másik kolléganő, hogy mondjam, hogy ne bántsam, szóval nem Mór súlycsoportja) , ő is járt régen.
- Ááááá, nem vagyunk egymáshoz valók (háááát, tényleg nem :) ).
- Ne hülyéskedj, attól, hogy vele mész, nem kell megdugni. Bementek kéz a kézben, ő balra, te jobbra. Pont az a lényeg a swigerben, hogy nem egymással.
Nos, másnap vidám napunk volt. Ede egész délelőtt Olgit szemlélte, akivel ekkor már megosztottuk a projekt részleteit. Egy rövid k*rvaanyázás után azért benne volt a szívatásban, és az átlagnál is többet mosolygott Edére.
Edét egyre inkább izgatta a lehetőség, és igyekezett közel kerülni a tűzhöz. Soha ilyen lelkesen nem segített még rendszámkeretet cserélni, antennát, dísztárcsát felrakni - Olgának elég volt csak egy angyalinak látszó, gyenge és elesett kölyökkutya-mosolyt villantani, és ifjoncunk ugrott.
Ebéd után már elhangzott a kérdés is:
- Gábor, szerinted Olgi eljönne velem ?
- Persze, jár kéthetente, és most úgysincs kivel.
- Miért, régen kivel járt ?
- Krisztiánnal, de ő már mással megy.
Ezzel sajnos bedöntöttük a projektet, Ede azt még elviselte volna, hogy kolléganővel közös Olgiába orgiába nevezzen be, de hogy hím kollégák is ott legyenek, ezt már nem vette a gyomra...
Benő
Jóval később került hozzánk Benő. Autóvillanyász végzettségével nyerte meg a bizalmunkat, de hamar kiderült, hogy alapvetően traktorokat, kombájnokat javított Erdélyben. A legkomolyabb elektronika, amivel találkozott, egy Belarusz traktorba utólag beszerelt NDK-s indexrelé volt. Lelkes, tanulni vágyó, de alapvetően életre alkalmatlan srác volt - és végtelenségig naív.
Miután 10-15 rávezető segítséggel felismert egy kézbe fogott Opel vízpumpát, a következő beszélgetésbe merültünk:
- Egyébként nem gond, hogy nem ment elsőre, eléggé idejétmúlt technológia a mechanikus vízpumpa, úgysem sokáig találkozol már ilyesmivel. A jövő a magfúziós szivattyúké.
- Milyen ?
- Magfúziós. Nincs mozgó alkatrész, nem kopik, nem kell cserélni.
Ekkorra már Lajos és Jocó kollégák is befutottak, és hibátlan ritmussal kapcsolódtak a beszélgetésbe...
- Jó, de hogyan működik ?
- Tökegyszerrűen. Két zárt kamrát képzelj el. Az egyikben kering a víz, a másikba pedig el kell helyezni egy plutónium energiakockát. Egy pici, néhány centi oldalhosszúságú kockát képzelj el, préselve. Nyitható a magfúziós tér, és oda be kell dobni. Megindul a folyamat, hőt termel, és melegíti a magfúziós tér falát. Ennek a másik oldalán van ugye a hűtőfolyadék, amit melegít a fal. Mivel a termoszifonos elv alapján a meleg hűtőközeg felfelé tart, a hideg pedig lefelé, nem kell mechanikusan keringetni.
- És ez örökéletű ?
- A szerkezet maga igen, mert annyira egyszerű. A kockát kell cserélgetni, de csak 200.000 km-enként.
- Az nem jó a szervíznek, nem ? Jobb üzlet a vízpumpát cserélgetni, mert azt kell a vezérléssel együtt, nem ?
- Attól függ, nem minden autónál része a vezérlésnek. Persze ahol igen, ott ez bevételkiesés, de az energiakocka olyan drága, hogy visszajön hosszú távon. Igaz, munkadíjban kevesebb, mert kinyit-kivesz-betesz-becsuk, de anyagköltségben több. Plusz van termékdíj, mint a veszélyes anyagoknál, mint akku, gumi, hasonlók - merthogy sugárzó anyag.
- Pfúúú, félelmetes, hol tart már a technika...
Benő csillofó szemmel hallgatta, és lelki szemei előtt valószínűleg megjelent a fényes jövő, ahol mindenki privát atommeghajtású űrhajóval jár dolgozni...
Benőnk sem sokáig volt a cégnél, profilt váltott, és motoros postás lett.
