- prokee -

Nesztek, írtam egy szép romantikus nótát. Vállalkozó szellemű, bátor, ám igénytelen punkzenekar kerestetik a megzenésítéséhez.

Undorító reggel

Egy undorító reggelre ébredtem,
Tocsogós latyakban lépkedtem
Az autóhoz, amin egy terjengős fehér folt
Jelezte, hogy egy madár volt
A fán.

Nem is egy egyszerű madár, inkább egy sas,
Vagy egy griff, jó nagy, hasas,
De hogy bélférges és hasmenéses volt,
Tisztán jelezte a kissé zöldes folt
Előttem.

Az ablaktörlő sem boldogult vele,
Akárhogy csiszatolta, ott maradt a fele.
Húztam hát a karon egyet hátra
Hogy folyadékkal áztassam fel, hátha
Eltűnik.

------------------------
Refr:
Ez egy undorító reggel,
Az ember épp csak felkel,
Már szar, meg bél, meg féreg,
Picsába, ebből én nem kérek.
------------------------

Persze szart sem ért az egész,
Nem jött le a szerves penész,
Ráadásul a gyomrom forogni kezdett,
Pedig olcsó pálinkán edzett
Régen.

De a téli szélvédőmosó szagát nem bírom,
Tulajdonképpen ezt is azért írom,
Mert reggel óta forgatja a gyomrom,
Nagyon szar most nekem, nem azért mondom,
Csak úgy.

Aztán a sarokig öklendeztem folyton,
Ahol egy döglött kutya feküdt az úton.
Épp a sarkon lapult széjjel,
Nyilván átment rajta az éjjel
Valaki.

------------------------
Refr:
Ez egy undorító reggel,
Az ember épp csak felkel,
Már szar, meg bél, meg féreg,
Picsába, ebből én nem kérek.
------------------------

Én meg ahogy indulnék szépen,
Mert a kanyarodásra vártam éppen
A kutyán forgott el a kerék,
Gondolhatjátok, hogyan kenődött el a derék
Eb.

Persze ha csak az aszfaltra kentem volna,
Talán nem készül el ez a nóta.
Felspriccelt a jobb oldalra a bele,
A sárvédőre meg a másik fele,
A dögnek

Hát kinek hiányzik ez, mondd meg,
Az üvegen szar, a kocsin egy fél eb,
Az orromban bél, sár és denszesz szaga
Elég, is húzzunk haza
Nyomban.

------------------------
Refr:
Ez egy undorító reggel,
Az ember épp csak felkel,
Már szar, meg bél, meg féreg,
Picsába, ebből én nem kérek.
------------------------