A hétvégi bulira való tekintettel két idevágó sztori, meg két nem idevágó:
(Nem, nem vettem részt a parádén... A kordon túloldalán sem...)

Meleg ruha

Egyszer télen anyukám azt mondta, öltözzek meleg ruhába.

Visszamentem, felvettem egy rózsaszín cicanadrágot, egy flitteres, mély dekoltázsú ujjatlan, köldököt mutató topot, meg egy piros körömcipőt.

Drága anyukám nagy levegőt vett, tízig számolt, majd közölte, nem pont így
gondolta.

(Jó, ez nem megtörtént sztori, de jól hangzik, nem ? :) )

Diszkóbaleset

Egyszer Dabasra mentünk dizsibe. Ittunk sok narancsvodkát, ezután kibontott hajjal, ég felé kalimpáló kézzel táncoltuk önfeledten a Sing Hallelujah-ra.

Egyszer csak valaki megfogta a seggem. Hátrafordultam, enyhén szakállas arccal - ott állt a helyi vajda fia (legalábbis később ezt mondták), a maga cirka 180 centijével és hasonló nagyságrendű kilóival. Kissé zavarodott volt a tekintete, és csak állt meglepetten, szótlanul. Bizonyára nem erre számított.

Ennél kicsit vidámmabbak voltak a háta mögött a haverok, ültek a pultnál a bárszéken, térdüket csapkodva röhögtek.

A helyzet annyira megalázó volt (nem nekem), hogy elégtételt kellett venni. Kicsivel később pánikszerűen menekültünk bátyám 2140-es Moszkvicsával Pest felé lekapcsolt lámpákkal, mögöttünk pedig két citromsárga és egy piros gömbegykettes Zsiguli.

Valószínűleg csak azért úsztuk meg, mert a Moszkvics 1.5-ös motorjára cirka 240 kiló nettó utastömeg jutott, míg az egykettesek legalább 750-et cipeltek fejenkét :)

Biobolt

Tündérem meglehetős kitartással hisz az egészséges táplálkozásban. Én a zsírszalonnában meg a rántotthúsban hiszek, de nem vagyunk egyformák. Ennyi év után már ki sem röhögöm csendben, amikor teljes kiőrlésű pitypagliszet vásárol, sőt, el is szoktam kísérni megfelelő szakboltokba. Amíg ő válogat, én csendben szemlélődöm. Viszont sosem vásárolok.

Egyszer éppen Szentendrén csavarogtunk, és ultrasürgősen vásárolnuk kellett valami retekcsírát, vagy ilyesmit. A HÉV-végállomás mögött szerencsére akadt egy éppen nyitvatartó, területileg ügyeletes biobolt, hát bevágódtunk.

Már az furcsa volt, hogy míg "rendes" boltban háttérzeneként Danubius, Roxy, Juventus, vagy más hasonló kereskedelmi rádió szól, itt a hifiben éppen kezdődött a "Bóbita, Bóbita táncol..." kezdetű Weöres Sándor-vers, Halász Judit előadásában. A pult mögött ráadásul egy fiatal srác és egy zsenge leányka állt, éteri mosollyal, tejfelszőke hajjal, enyhén átlátszó bőrrel. Kicsit meg is ijedtem, amikor megmozdultak, azt hittem, szimplán reklámbábuk, népszerűsítendő az egészséges táplálkozást.

Kedvesem tétován válogatott, én közben álltam, és vártam. Biokislány megszólított, mint rendes kereskedőhöz illik:

- Tessék parancsolni, miben segíthetek ?

- Köszönöm, csak várok, a párom vásárol.

- Addig önnek adhatok valamit ?

- Köszönöm, de tényleg NEM, szimplán várnék tovább.

- Mégis, valamivel, bármivel, nem segíthetek ?

- NEM, nem nagyon láttam semmit, ami érdekelne, köszönöm.

- Rendben, de ha bármit mégis, esetleg, akkor nagyon szívesen.

Aljas szemétláda vagyok, de ekkor már nem bírtam magammal:

- Hát, azt hiszem, mégis. Egy puhadobozos, barna Sopianae-t kérek.

Embert ilyen rövid idő alatt tejesüvegből vaskos vörösboros palackká változni még nem láttam. Hajszálnyival kisebb sértés lett volna, ha azt feltételezem, hogy esténként ártatlan gyerekmacskákat kínoz Mónika Show közben.

- Uram, ez egy bioélelmiszereket árusító üzlet, cigarettát sosem tartottunk, nem is fogunk. A dohányzás káros az egészségre, rákot okoz, és mellesleg...

- OK, köszönöm, akkor mégsem kérek semmit.

Többször nem kérdezett.

Másik vásárlás

Egy csendes napon kedvesem felcsörgött a munkahelyemen. Szólt, hogy bár előző nap megejtettünk egy nagybevásárlást, két fontos dolgot elfelejtettünk. Nevezetesen sajtot és toalettpapírt.

Mivel nyugi volt, szóltam a főnökömnek, hogy kiszaladnék a 100 méterre lévő CBA-ba papírért és sajtért. OK, mondta, de ha már így eszébe juttattam, vegyek már neki is egy nyolcas csomag gurigát, mert a céges készlet is fogyóban, és hamarosan bajban leszünk.

Átsétáltam, és öntudatos vásárlóként elcsíptem egy bevásárlókocsit, belecsaptam két csomag papírt, meg a pultból egy szimpatikus, előrecsomagolt 40 dekás sajtot.

Beálltam a sorba, majd ahogy sorrakerültem, feldobtam a szalagra a 16 tekercs WC-papírt, meg a 40 deka sajtot.

A pénztárban egy 18 körüli szende leányka ült, aki a szokatlan kombinációtól meglepődve rám emelte kérdő tekintetét. Valószínűleg iszonyatos önuralomra volt szüksége, hogy szóban azért mégse kérdezzen, de én értek a gesztusokból is, így válaszoltam a fel sem tett kérdésre:

- Buli lesz !

Ekkor leány szétesett, a kritikus frekvencia feletti bakfis-kacagásban tört ki, és valahogy beütötte a két tételt, majd elvette a pénzt.

Kifelé menet azt még láttam, hogy a kasszát átadta a kolléganőnek, majd hátramenekült...

Remélem, megpróbálta elképzelni azt a bulit, amelynek két legfontosabb, talán kizárólagos kellékeit leblokkolta aznap :)