Hamster aktuális posztja révén ismét előtörtek az emlékek. Főképpen a legkellemetlenebb.
1995-ben egy C-64-es játék ötletéből készítettem egy logikai játékot. Mondjuk ki, lenyúltam az ötletet. (Azt nem tudnám megmondani, hogy 12 év után honnan jutott eszembe az eredeti Magic Tiles neve...)
Gyakorlatilag egy az egyben. Jó, az enyém kicsivel szebb :) A cél persze nem idegen tollakkal való ékeskedés volt, sokkal inkább az, hogy akkori párom egyetlen kedvenc játékát az öccse egy telefonmágnessel eltörölte a föld, de legalábbis a floppy színéről.
Mivel már akkor is roppant lusta voltam, inkább megírtam, mint futkorásszak másolat után.
A játékot ismertem, a szabályokkal tisztában voltam, miért ne ?
Két vagy három szombat délelőttön titokban elkészült a játék, nagy örömmel átnyújtottam.
Exem, az öccse, meg annak összes haverja rávetődött, imádták az eredetit is, ezt is. Emlékeim szerint rendszeresen 6000 pont magasságában végeztek.
Én meg... akárhogy igyekeztem, 600 és 1000 pont között sikerült gyűjtenem.
Azért ez elég frusztráló, labilisabb arcok ettől kevesebbért is Dunának mennek. Én sikeresen elfojtottam magamban a kudarcélményt, bár, néha, társaságban, ha azt kell bizonygatni, ki mennyire lúzer, én általában ezt a sztorit hozom fel.
Ma Hamster írását olvasgatva meséltem Tündéremnek a sztorit. Kedves, önfeláldozó lélek, felajánlotta, szívesen játszik egyet, elsőként, a számára tökismeretlen logikai játékkal. Nyilván 50-100 pontnál megáll, nekem meg helyreáll a macsó önbecsülésem.
Persze, kitalálhatjátok, 958 kontra 935, megvert. Elsőre, ismeretlenül, abban a logikai játékban, amit én írtam...
Megyek, levetem magam a járdaszegélyről.
