Az egész úgy kezdődött, hogy játszottam kicsit a Call of Duty 4. részével. Hirtelen egy Csernobilban (pontosabban Pripjatyban, erről később) játszódó pályára érkeztem. Az egész játék leghátborzongatóbb része ez. Borsódzott a hátam, miközben a város üres utcáin lövöldöztem...
(két kép a játékból)
Régóta lakozik a tudatalattimban az az esemény, amit csak "a csernobili katasztrófa" néven szokás emlegetni. Valójában Pripjaty városról kellene beszélnünk, hiszen az atomerőmű dolgozói számára 1970-ben épült városka volt a szennyezés legfőbb szenvedő alanya.
Igazából dédelgetett álmom, hogy egyszer eljutok oda - azzal együtt, hogy egyrészt elég messze van, másrészt tudom, hogy nem normális gondolat oda menni kirándulni.
Igazából dédelgetett álmom, hogy egyszer eljutok oda - azzal együtt, hogy egyrészt elég messze van, másrészt tudom, hogy nem normális gondolat oda menni kirándulni.
Persze mások megteszik helyettem. Elena motorral, egyedül járta be a környéket, a BME és Magyar Nukleáris Társaság is kirándult arra. Az Origo és a National Geographic is írt egy-egy rövidebb lélegzetű cikket, és persze a Wikipedián is megtalálunk minden fontosat. A nagy kedvencemet, az englishrussiát talán említenem sem kell.
A katasztrófa napjaiban én 11 éves voltam. Családommal Zalában (Sénye nevezetű faluban), egy nem régen vásárolt hétvégi házban töltöttük a hétvégét. Valószínűleg tavaszi szünet lehetett, vagy csak simán lógtam a suliból családi asszisztanciával, ugyanis arra emléxem, hogy egy hetes lenntartózkodásra készültünk. Persze az is lehet, hogy csak a május 1-i ünnepnap miatt voltunk ennyire lazák :)
Aztán egyszercsak a szüleim felhőtlen jókedve elpárolgott, és pikk-pakk elpakoltunk, és indultunk haza. Nem nagyon értettem, miért nem maradunk, pláne miért nem viszünk haza semmilyen zöldséget, gyümölcsöt, ahogyan szoktunk.
Hazafelé az autóban folyamatosan szólt a rádió, fater kereste a híreket. Elég szűken csordogáltak az információk, ám lassan nekem is összeállt a kép. Fater valószínűleg jobban képben lehetett, akkor ugyanis légvédelmi osztályparancsnok és helyőrségparancsnok volt. Egyrészt gyanítom, jobban tájékozott volt, mint átlag, egységsugarú állampolgár, másrészt munkájából adódóan valószínűleg tisztában volt a várható következményekkel is...
