- prokee -

(A bejegyzés eredetileg a http://www.prokee.hu/blog címen született, 2007. 08.22-én átmásolva a blog.hu-ra)

Évekkel ezelőtt azt olvastam valahol, hogy a klasszikusokat 30 felett, érett fejjel kell elolvasni, akkor értékeli az ember...

Nemrég múltam 31, és eszembe jutott ez a kijelentés.

Egyébként sokat olvasok, akár a lehető legnagyobb b*romságokat is, pusztán azért, mert érdekel, mit írnak ki magukból az emberek. Nem is oly régen olvastam el az Őrtorony magazin kiadójától (talán mindenki levágja, pontosan melyik vallásról van szó :) ) egy könyvet, amely arról szólt, hogyan viszonyuljon a gyermek a szüleihez, meg úgy egyáltalán a világhoz. Maximálisan nem értettem egyet a könyvvel, talán egyetlen mondata sem volt, amivel azonosultam volna, de végigküzdöttem magam rajta, így talán könnyebben megértem azok lelkivilágát, akik e szerint élnek. Aztán rögtön utána egy olyan kiadvány került a kezembe, amely azt taglalja, hogyan érvényesülhetnek a nők az üzleti életben. Asszem ez volt az a könyv, ami totálisan nem nekem szólt :))))

Szóval sokmindent kézbe veszek, és nagyon ritka, hogy abbahagyom. Azonban a fentiek logikus folytatásaként pár hete magamba szálltam, és úgy éreztem, itt az ideje belevágni a Háború és Béke című Tolsztoj műbe...

... hát, abbahagytam. Vagy rosszul számolok, és mégsem múltam el 30, vagy nem vagyok elég érett a koromhoz képest, vagy tényleg ennyire száraz mű...
Persze inkább az lehetett a gond, hogy telis-teli van francia nyelvű beszúrásokkal, és borzalmasan fárasztó úgy olvasni, hogy közben a lábjegyzet bújom a fordításért. Igaz, meg van az az előnye is, hogy mire valaki a végére ér, szinte perfekt francia lehet :)

Szóval azon kevés könyvek számát sikerült szaporítani, amelyeket abbahagytam. Pedig esküszöm, küzdöttem, nehogy szégyenben maradjak, majdnem 100 oldalig jutottam :)

Nem nekem való a klasszikus irodalom ?

Csak egy apró megjegyzés még: a kudarc nem keserített el, és újabb kísérletet tettem. Jelentem, boldogan sugárzó arccal olvasom Dosztojevszkij Félkegyelműjét. Olvasmányos, mondhatni izgalmas történet. Persze teli van szexszel, mindenki mindekivel ágybabújik, vagy legalább szeretne :) Na meg persze hihetetlenül jó nevek vannak benne, Lizaveta Prokofjevna, vagy a nagy kedvencem, Parfjon Szemjonovics Rogozsin !

(Azon is elgondolkoztam, mekkora lenne, ha nálunk is kialakult volna a "háromnevűség", az apa nevével, mint az oroszoknál (szlávoknál ? hogy is van ez ?). Én pl. Prokop Bélafi Gábor lennék, vagy mi :) )