Mire jó az üvegszem ?

2005-ben a Trabant-Wartburg Klub Nagy Nyári Találkozóján, Alsóörsön történt. A kempingben egy üres, füves placc játszotta a dühöngő szerepét, ahol ugye megfelelően fel- és bepörgött arcok tolták szét a féltve őrzött autóikat.

A placc elég sikeres volt, rendszeresen csapatott ott valaki, sőt, sokszor egyszerre többen. Vigyázni kellett, mert zártszelvényből hegesztett kapcsolószekrény-állványok tarkították a gyepet - gondolom, valamikor ezt a részt is parcellázni tervezték, de nem jutott el a befejezésig.

Egyik nap délelőtt megjelent egy alacsony, félszemű emberke egy nagyon kicsi motoron. Elmondta, hogy ő itt a kempingben szerződéses gyermekfoglalkoztató, nevezetesen íjász. Déltől ő íjászatra fogja tanítani a jelentkező gyerekeket a dühöngőben.

- Ember, ott autók pörögnek, nem biztos, hogy egészséges dolog lenne bevinni közéjük a csemetéket.
- Hát éppen ez az, ki kellene üríteni a placcot, mert íjászkodni fogunk.
- Az nem fog menni. Itt most rendezvény van, aminek részeként megegyeztünk a kempinggel, hogy a gyepen dühöngő lesz. Menjek oda, és zavarjam ki a begőzölt autósokat ? Kizárt dolog.
- De nekem szerződésem van, és gyerekekkel fogunk íjászkodni.
- Akkor egyeztessen a kemping vezetőjével, ha ő szól, kizavarjuk az autókat.

Ebből természetesen semmi sem lett, de mégis, kompromisszumkész srácok vagyunk, hát felajánlottuk, hogy egytől kettőig kiürítjük és leszalagozzuk a dühöngőt. Ezalatt ők íjászkodnak, aztán elpakolnak, és kinyitjuk az átjárót - mehet tovább a csapatás.

Így is lett, egy körül megjelentek a gyerekek, közöttük az íjász emberünk. Hozott egy anatómiailiag korrekt, szétszedhető, habszivacs műőzet. Játszottak egy órát, majd kisétáltak, Stüszi vadász felpattant a zsebmotorjára, és elhúzott, ami-a-csövön-kifér módra, üveghangon, nagyjából 18 km/h sebességgel.

Szalag le, autók be, folytatódott tovább a pörgés-forgás. Aztán eltelt pár óra, és szóltak a srácok, hogy engem keres egy furcsa figura.

Természetesen félszemű barátunk volt, Kalóz Jack, Tell Vilmos és Morgó keverékeként landolt előttem a naked bike-jával. Enyhén zaklatott hangon szólalt meg, én közben azt vizslattam, mi is olyan furcsa rajta.

- Az őzem... szét... és nem ebben egyeztünk meg... háromszázezer forint...

Eközben rájöttem, mi olyan furcsa. Emberünk sírt, könnyezett a megmaradt egy darab egészséges szemével. (Mint utólag megtudtam, a rossz szemét évekkel azelőtt kiíjazták a helyéről...) Nem nagyon értettem, mi is a probléma, de szépen lassan elvezetett a dühöngőt szegélyező árokig. Ott kezdett körvonalazódni a helyzet...

Emberünk az íjászverseny után a placcon felejtette a műőzet, majd elment. Megérkeztek az autók, és megindult az őrjöngés. Valaki észrevette az őzet, és úgy fest, akkor és ott jó ötletnek tűnt elgázolni. Valószínűleg teligázzal középre vették az állatot, amely egyrészt azonnal darabokra szakadt az illesztések mentén, másrészt felrepült a levegőbe, és néhány méter után a betonozott árokban landolt. Az esés sem kevésbé viselte meg - bár vér nem volt, de legalább olyan rondán festett, mint egy igazi őz, amikor áthajt rajta egy Kraz.

Tolólappal.

Ötször.

Oda-vissza.

Szegény állat alkalmatlanná vált a további felhasználásra, vagy legalábbis annyira volt alkalmas célpontnak, mint mondjuk egy kupac zúzottkő. El lehet ugyan találni, csak nem érdemes.

Közben emberünk csendben hüppögött mellettem, és próbálta ecsetelni, mekkora veszteség ez neki, milyen iszonyatosan drága egy ilyen habszivacs őz, és mennyire nehéz beszerezni. És egyébként is, hogyan fog most ő gyerekeket íjászkodásra nevelni.

Én próbáltam nyugodt és együttérző maradni, de akárhányszor ránéztem az íjászra, komolytalansági rohamom támadt - roppant mulatságos dolog egy félszemű, ráncos Danny Devito, miközben egy szeméből csorognak a könnyek...

Happy end nincs, Ogre bácsi csendben hüppögve összeszedte az őz maradványait, valamiképpen felkötözte a csopperére, és higgadt tempóban elhúzott...

Igazoltatás

Kedvenc rendőrös kalandom éjszaka történt. Nem, nem, sajnos nem rendőrnők voltak benne, akik a be nem kapcsolt öv miatt erőszakot vettek rajtam...

Akkor éppen a XIII. kerületben dolgoztam, és Csepelen laktam. Időnként, ahogy aznap is, elég későn végeztem, kicsivel 11 után. Ez azt jelentette, hogy éjfél előtt valamivel értem be Csepelre, meglehetősen fáradtan.

Ebben az időben egy meglehetősen feltűnő, éjjel is könnyen azonosítható, citromsárga-fekete Trabanttal jártam, amelyre igen gyakran köszöntek rá a szembejövő autók. Közöttük persze sokszor rendőrautók is, hiszen a fél csepeli kapitányságnak Trabantja volt, illetve Sheriff cimborám által meglehetősen gyakran nyújtottam elektromos gyorssegélyt a helyi járőrkocsiknak.

Aznap Csepel közponjában egy járőrkocsit értem utol. Bal hátulról, a lehúzott ablakból egy derékig kilógó ember jelent meg, hevesen hadonászva. Furcsa balettmozdulatairól felismertem Gézát, a polgárőrt, aki egyébként egy Csepel-Dabas diszkójárat alkalmából a mintegy 6 kilométer múlva üzemanyaghiány miatt lefulladó Trabant vezetőülésén így kiáltott fel: "Muhaha, pedig 500-ért tankoltam...)

Naszóval, Géza integet, én egy fáradt refi-villantással visszaköszönök, balra elkanyarodok, ők pedig száz méterrel később a párhuzamos útra fordulnak be.

Leérek a Duna partjára, ahová a párhuzamos út is befut. Csendben, kicsivel 50 felett gurulok, van még ~2 km hazáig. Ekkor megjelenik mögöttem etgy járőrkocsi, és villog. Refivel, nem kék fénnyel. Na, gondoltam. megjött Géza, valami ismerős rendőrrel. Közben a fehér Felicia közelebb jött, szinte tolt. Én meg besz*ri gyerek vagyok, nem jó ómen rendőrautóval koccanni egy fékezés miatt - gondoltam, gyorsítok. Természetesen ő is.

Egy idő után erős 80-90 körül csapattunk, kezdett zavarni a szitu. Közben ők kis kihagyásokkal villogtatták a refit, amit kezdtem elunni. Arra gondoltam, biztos Sheriff vezet, és így köszön, illene visszaköszönni, hátha abbahagyja. Rendes verseny-Trabanthoz illően volt az autón Knight-Rider futófény, igaz, rendhagyó módon a hátsó lámpa izzóit kapcsolgatta - baromira látványos volt. Na, ezt én gyorsan bekapcsoltam. Erre a járőrkocsi egy pillanatra lemaradt (gondolom, meglepődött), majd újra zárkózott, és még veszettebb villogásba kezdett.

Ha buli, hát buli. Gondoltam, tetszett a srácoknak a fényeffekt, akkor nyomom a másik gombot is. A padlólemezen alulról egy szép, szabályos kék villogó volt rögzítve, ami elég hatásosan nézett ki, ahogy a kocsi alól forgott ki a kék fény.

Azt hiszem, ez egy kicsit sok volt. Felicia kapott egy visszakettő-padlót, megjelent a bal oldalamon, egy, az anyósülés ablakán kilógó, hyperideges, vadidegen rendőr, "Ájjjonmámeg, basszameg !!!" csatakiáltással az ajkán...

No, bajban vagyok... Félregurultam, ők elém. Jóestét, személyiforgalmijogosítvány, stb...

- Fiatalember, mutassa már meg azt a flippergépet a hátsó lámpában !

- Flippergépet ???

- Amit villogtatott nekünk menet közben.

- Ééééén ? Nem villogtattam semmit, valószínűleg megint testhibás a lámpa, olyankor szokott furcsán kinézni - próbálkoztam.

- Na ne nézzen hülyének, a kék fény is testhiba ?

Gyenge próbálkozás volt, gyorsan fel is adtam, bekapcsoltam mindkettőt. Igazából tetszett nekik, de nyilván nem mondhatták. Közben (mivel bekapcsolt helyzetjelzővel álltunk az út szélén) kiszúrták a szép zöld első izzókat is - ezt még elütöttem azzal, hogy az autó régebbi az aktuális KRESZ-nél, és ezért lehet zöld fény is elöl. (Ebbe most ne menjünk bele, hülyeség,  de ettől még megmagyarázható).

- Mondja, mindenkinek bekapcsolgatja ezeket a fényeket ?

- Ááá, nem, dehogy, csak most.

- Pont egy rendőrautónak ???

Nos, hosszú tízpercek alatt sikerült megmagyaráznom a szitut, miszerint három találkozó között vagyunk, csak ezért vannak fent a fénytechnikák. Plusz azt hittem, ismerős rendőrök b*sztatnak a mögöttem jövő autóból. Erre persze rögtön érdekelte őket, kit ismerek a kapitányságról. Nem szoktam senkire hivatkozni, ezért nehezen köptem ki Sheriff nevét.

- Na, a Gyurka... Derék... Na üljön be, és menjen innen iszonyatos gyorsan !!!

Megúsztam...

Pár nap múlva rendőrnap volt a napközis táborban, amelynek megkoronázásaképpen kötélhúzást rendeztek a csepeli és erzsébeti rendőrök között. Az elképzelés az volt, hogy a két kerület közötti kompot kell időre kihúzni az erzsébeti oldalra.

Sheriff szólt, hogy a csepeli rendőrök kevesen vannak, menjünk segíteni. Természetesen  beálltunk, megragadtuk a kötelet, és húztuk.

Nyertünk. Igen nagy lendülettel. Akkorával, hogy a komp partra érkezésével óriásit estünk, én például nagy ívben landoltam az engem néhány napja megállító rendőrön :)