Terry Pratchett
Mindennek 1987-ben szakadt vége, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Korongvilág sorozat sokkal érdekesebb, mint a rendes munka. Azóta a könyveinek száma már kétszámjegyű, és rendszeresen szerepelnek a bestseller listákon. Ezen kívül gyermekkönyveket is ír. Néha még irodalommal is megvádolják.
Terry Pratchett Wiltshire-ben él a feleségével Lynnel, és a lányával Rhiannaval. Szerinte az írás a legjobb móka, amit az ember egyedül csinálhat."
GDS
Még Terry Pratchett
Mozgó Képek:
"... Figyelték Goldfist és egy pár kartársát, amint a háromlábú állványon lévŠ dobozzal műszakilag matatnak. A doboz elején egy kerek nyílásban fehér fény jelent meg, és megvilágította a vetítŠvásznat. A tömeg lagymatagon éljenzett.
- Ó! - szólalt meg Viktor. - Értem már. Ennyi az egész? Ez csak sima, jól ismert árnyjáték. Csak ennyi, nem más. A nagybátyám szokta volt csinálni, hogy elszórakoztasson. Ismeri, nem? Valahogy mozgatod a kezed a fény elŠtt, és az árnyékok afféle sziluettszerű képet hoznak létre.
- Ó, igen - hezitált Himpeller. - Mint a "Nagy Elefánt", vagy a "Megkopasztott Sas". A nagyapám szokott régen ilyesmiket csinálni.
- A nagybátyám főleg "Nyomorék Nyulat" csinált - emlékezett Viktor. - Tudja, nem valami jól ment neki. Igazán nagyon kínossá vált néha. Ott ültünk körben mindnyájan, vadul tippelve olyasmiket, hogy "Megdöbbent Sün", vagy "Veszett Hermelin", és ő duzzogva elvonult aludni, mert nem találtuk el, hogy valójában azt mutogatta el, ahogy "Lord Henry Skipps és Hűbéresei legyőzik a Trollokat a Pszeudopoliszi Csatában". Nem értem, mi olyan különös a vászonra vetített árnyképekben.
- Abból ítélve, amit hallottam, ez nem olyan - mesélte Himpeller. - Eladtam az egyik fickónak korábban egy óriás Kolbászkülönlegességet, és ő azt mondta, hogy az egész lényege az, hogy nagyon gyorsan peregnek a képek. Nagyon sok képet összeragasztottak és egymás után mutatják őket. Nagyon, nagyon gyorsan, azt mondta.
- Nem túl gyorsan - szögezte le Viktor határozottan. - Az ember nem láthatná, ahogy haladnak, ha túl gyorsak lennének.
- Azt mondta, pont az a titka az egésznek, hogy nem látod a haladásuk - válaszolta Himpeller. - Egyszerre kell látnod az összeset, vagy valami.
- Akkor minden kép homályos lenne - állította Viktor. - Erről nem kérdezte?
- Őöö, nem - motyogta Himpeller. - Ami azt illeti, a fickónak pont akkor el kellett rohannia. Azt mondta, kissé furán érzi magát... "
A Mágia fénye:
"...- Hagymák? - suttogta Széltoló. - Merre vagytok, hagymák?
- Arra a vén tiszafa alatt van egy csomó belõlük - szólalt meg egy hang mellette.
- Á! - mondta Széltoló. - Pompás.
Hosszú csönd ereszkedett alá, ha eltekintünk a Széltoló füle körüI zümmögõ szúnyogoktól.
Aki tökéletesen moccanatlan állt. Még csak a szeme se rebbent.
Végül megszólalt:
- Elnézést.
- Igen?
- Melyik a tiszafa?
- Az a kis göcsörtös az apró, sötétzöld tûlevelekkel.
- â, igen, már látom. Köszönöm.
Nem mozdult. Végül a hang társalgási tónusban megkérdezte:
- Esetleg tehetek még érted valamit?
- Te nem egy fa vagy, ugye? - firtatta Széltoló, még mindig mereven elõre bámulva.
- Ne hülyéskedj. A fák nem tudnak beszélni.
- Bocs. Csak azért, mert nemrégiben volt némi problémám a fákkal. Tudod, hogy van ez.
- Nem igazán. Én egy szikla vagyok.
Széltoló hangja alig-alig változott el.
- Remek, remek - mondta lassan. - Nos, akkor learatom azokat hagymákat.
- Jó évágyat!..."
Egyenjogú rítusok:
"...Mindeközben Néne két utcányira járt. Valamint, mások mércéje szerint, el is volt tévedve. Ő maga nem így vélte. Tudta, hogy hol van, csak az összes többi hely nem vett errõl tudomást.
Már említettük korábban, hogy sokkal nehezebb rátalálni egy emberi tudatra, mint mondjuk egy rókáéra. Az emberi elme, afféle szégyenfoltnak értékelve ezt, tudni akarja, miért. Hát ezért.
Az állati tudat egyszerû, és ezért élesen körvonalazott. Az állatok sosem töltenek azzal idõt, hogy a tapasztalatokat kis darabokra osszák, és aztán eltöprengjenek az összes kihagyott részen. A világegyetem teljes parádéja takarosan nyilvánul meg számukra úgymint dolgok a) amikkel üzekedni lehet, b) ehetõek, c) amik elõl el kell rohanni, és d) sziklák. Ez megszabadítja az elmét a szükségtelen gondolatoktól és vágóéthez juttatja olyasmikben, amik tényleg számítanak. Az átlagállat valójában sosem próbál meg egyszerre menni és rágógumizni.
Másrészt az átlagember mindenfélérõl gondolkozik megállás nélkül, különféle szinteken, biológiai napirendek és idõjelzõk tucatjainak közbeszólásával. Vannak kimondandó gondolatok, meg magángondolatok, meg igazi gondolatok, meg gondolatok a gondolatokról, meg aztán a tudatalatti gondolatok teljes skálája. Egy ember fejének gondolatolvasása fülsüketítõ lárma. Vasútállomás, ahol az összes hangosanbeszélõ egyszerre beszél. Komplett frekvenciamoduláló hullámhossz - és azoknak az adóknak némelyike nem túl jó hírû, törvényen kívüli kalóz tiltott tengereken, amik késõ éjszaka az agy limbikus részét megcélzó szövegû felvételeket játszanak le..."
Pratchett-könyvekért keressétek a Cherubion kiadót ! Van valami honlapféleségük, de inkább nem linkelem be - jobb arcok, mint amilyennek a lap alapján tűnnek :)
