- prokee -

Gyermekkorom emlékeinek legmélyebb bugyraiból dereng fel, mennyire lenéztünk mindenkit, aki autó helyett Trabanttal közlekedett. Nekem ugyan tetszett (szerintem másoknak is), de erről célzásokat elejteni az óvodában egyenlő volt a szakmai öngyilkossággal. Soha többé dömperhez, medzsóhoz jutni nem volt képes, aki pillanatnyi gyengeségből védeni próbálta a "szappantartókat", és a nagycsoport közösségi szelleme egy emberként kísértette (huhh, képzavar a javából !).
Volt olyan barátom, akit reggelente Trabanttal hordtak, visítva követelte, hogy az ovi előtti sarkon kiszállhasson, és gyalog érkezzen az objektumba. Amikor egyszer egy kiadósabb raplit vágott le a hátsó ülésen, és két talppal sikeresen kirúgta az oldalablakot, a szülők inkább engedtek.
Párom egy romantikus pillanatában elárulta: a szomszéd Trabantjába csak 10Ft-ért volt hajlandó beülni.

Persze a jóléti állam felmérte az igényeket, és rájött, a politikai feszültség levezetésének érdekében szükséges, hogy a Trabantosok is megvetően tekinthessenek valakire - így a Merkúr importálni kezdte Zaporozsecet.... Ezzel megteremtették a lehetőségét annak, hogy az egymáson való kaján röhögéssel töltsön el az ország pár évtizedet.

Aztán a 80-as években valami megváltozott. Valahogy az emberek rájöttek, hogy egy autónál nem hátrány, ha működik, fűt-dudál-ablaktöröl, netán el is jut a célállomásig. Így aztán a Trabant kedvelt autó használati tárgy lett (hát, a Zapo nem annyira...), a közutálat áttevődött az addig nagy becsben tartott, Renault-licenc (!!!) alapján gyártott Daciákra. Történt ugyanis, hogy a dicső román nehézipar nem rendelkezett megfelelő menyiségű és minőségű nyersanyaggal, így házinyúltól pitypangig minden, korlátlanul elérhető anyagot bedaráltak a forró nyersvasba, soha nem ismert fizikai tulajdonságokkal bíró ötvözetet hozva ezzel létre. Ezzel persze az ilyen alapanyagból készített fémalkatrészek szilárdsága, korrozív tartóssága hagyott némi kívánnivalót maga után, de sebaj, a lencsésen törött felületek érdekes rajzolata kiválóan megfelelt kiállítási tárgyként az Iparművészeti Múzeumban. Ilyen alapokra autót építeni viszont alapvetően nem lehetett sikeres projekt.

Más volt persze a kérdés az autó szülőhazájában. A nemzetgazdaság és a nemzeti öntudat fontos sarokpontja volt, hogy a lehető legszélesebb rétegek közlekedjenek hazai gyártmánnyal. Ha kedvet nem is sikerül csinálni nekik, majd kötelezettséget sikerül. Adminisztratív eszközökkel megoldották, hogy minden, ami nem Dacia, az megfizethetetlen / beszerezhetetlen / gyanús legyen. Így persze a motorizációra vágyó proletariátus csillogó szemmel állt sorba a Daciákért. Végül is néha beindul, itt-ott be sem ázik, lehetne rosszabb is.

Aztán lett is. Az 1980-as években valami végleges és helyrehozhatatlan galaktikus anomália folytán megszületett a fél-Dacia, az 500 Lastun (Fecske).

...ésakkor Velence.

A következő kérdésekre ígértem választ:

Milyen felsőruházatban látogassuk meg a lagúnák városát ?

Egyértelmű, mindenképpen legyen rajta Trabant embléma, a többi nem számít.

Jól festünk benne bármely lagúna felett, tetszőleges hídkorlátnak dőlve...

Lánglovagok

 

 

Anyukád nem azt papolta állandóan, hogy nézz a lábad elé ? :D:D:D:D

Van ám még Italiano mondanivaló, prego !

Jöjjön a többi, autó nélkül.

Vigyázz, kattintásra büdös nagy képek, olasz nyelvtudást igénylő részek dőlt betűvel, aláhúzva :) )

Porto Santa Margherita kellős közepén, egy sétálóutca (korzó di andalgó) melletti apartmanházban laktunk, ebben:

Valószínűleg mindenki, akit a technika valamennyire megérint, ismeri a Challenger, a Columbia , a Discovery nevet, a tájékozottabbaknak az Enterprise, az Endeavour és az Atlantis is mond valamit, az igazán elvetemültek pedig a Pathfinder is beletartozik a sorba:

A NASA űrsiklói (bővebben angolul)

---

Most viszont nem róluk lesz szó, hanem a kevéssé ismert "túloldal" űrsikló-programjáról. Bizony, a Szovjetunió is erősen dolgozott az ügyön, és a végeredmény ezúttal sok szempontból lényegesen jobb lett.

(A bejegyzés eredetileg a http://www.prokee.hu/blog címen született, 2008. 03. 10-én átmásolva a blog.hu-ra)

Az történt, hogy Százhalombattán ezen a héten van a Summerfest.

Ennek örömére pár napja buzgón látogatjuk a sörsátrat a főtéren, tegnap este pedig az Ebatta Pizzéria és Kultúrkocsma, mint fesztiválklub, jelmezbált rendezett.

Gondoltuk, megyünk. Sokáig törtük a fejünket, mibe öltözzünk - végül hippijelmezt öltöttün, valahogy így:

Valamikor Loituma-keresgélés közben bukkantam erre a videóra.

Most meg ezzel a kerekes sráccal kapcsolatban keresgéltem, és megtaláltam a gumitestű videó bővített verzióját, 6 percben, és persze több szereplővel.


Az tuti,  hogy fejlődésben visszamaradt arcok, valszeg nem fejlődött ki időben a súlypontjuk :)

...és ami elsŠre kimaradt, csak vázlatosan:

Törpeautók

Természetesen milliónyi zseboroszlán cikázott a városokban. Amennyire számomra kiderült, jórészt 450ccm körüli dízelek. Valamikor a Puli is ilyesminek készült, a francia kormány támogatta erŠsen ezt a kategóriát. Az olaszoknál futó darabok azonban cseppet sem másodrangú szereplŠi a közlekedésnek, mint a mi Pulink menetdinamikája alapján elképzelnénk. Javarészt Aixam és Ligier gépek, és bizony városok közötti közlekedésre is használják, saját szememmel láttam egy bordó lélekvesztŠt közel 80-nal taposni az aszfaltot - na persze nem az Autostrada-n.