JTom • 5 nap
Segesváron a várnegyedet az UNESCO által védettnek nyilvánították és 1999 óta a világörökség részét képezi. A várfalakkal, tornyokkal beépített Várhegy felső része, a Felsőváros a 16. századig a város központja volt, három erődítési rendszerrel, 14 őrtoronnyal, melyeket a város céhei védelmeztek. Összesen tehát 14 őrtornyot építettek, az Óratorony kivételével mindegyik egy-egy céhre volt bízva. Mára ebből a 14 toronyból csak 9 áll. A jelenleg is álló 9 torony közül 8 azokról a városi céhekről kapta a nevét, amelyek a védelmüket ellátták, a kivétel tehát az Óratorony.
A 64 méter magas Óratornyot feltehetően a XIV. században emelték. A többi toronytól eltérően ezt nem valamelyik céh védte, hanem a városi tanács katonái. A korábban is említett 1676. évi tűzvész után újra felépítették 1677-ben, Philiph Bonge salzburgi és Veit Gruber tiroli építőmesterek vezetésével. 2,3 méter vastag falai között lőszerraktár, a városi levéltár és a kincstár is helyet kapott. Bejáratát 3 kapu védte. Az 1891-es restaurálás során a fazsindelyes tetőt felváltották a színes, zománcos cserepek. A torony teteje 34 méter magas, két kupola, egy aranyozott gömb és egy oszlop található rajta, amelynek végén egy szélkakas forog, a tető körül álló négy kisebb torony pedig azt adta hírül, hogy a településen bíróság működik.
Az eredetileg fából készült óraszerkezetet az 1676. évi nagy tűzvész után fémre cserélték. A toronyórának két számlapja van, az egyik a város felé, a másik a vár felé néz. 1677-ben renoválták a tornyot, akkor jelentek meg az óraütésre körbejáró, fából készült szobrok is. A 0,8 méter magas alakok a város felé nézve a hét napjait mutatják, a vár felé pedig a béke, törvény és igazság szimbólumai, valamint a nappal és éjszaka jelképes alakjai látszanak.
1556-ig a torony első emeleten a polgármesteri hivatal működött. 1899-től a Történelmi múzeum működik benne.
Többször is jártam a városban és a várban, egészen különleges hangulata van az utcáknak, épületeknek, ami miatt mindenkinek látnia kell legalább egyszer az életben. Élmény a kontraszt a nyugati városok és az ilyen városok között, ahol szinte megállt az idő. Legalábbis az óvárosi részen.
