Chesty Morgan, az USA eddigi történelmének egyik legismertebb sztriptíztáncosnője Sara Wajc néven, zsidó család gyermekeként született 1937. október 15-én a lengyelországi Leszno városában. A náci megszállás idején a szülei a nevét Ilanára változtatták (a sajátjukat pedig Evára és Leonra), majd hosszas bujkálás vette kezdetét. Amikor az anyja új cipőt akart vásárolni az unokahúgának, a németek a nyílt utcán elfogták és koncentrációs táborba hurcolták, ahol néhány héttel később gázkamrában végeztek vele. Ilana apja csatlakozott az ellenállókhoz, és az ő oldalukon harcolva hunyt el. Sara/Iliana átvészelte a háborút, 1949-ben pedig nagynénjeivel Izraelbe emigrált, ahol 19 éves korában megismerkedett Joe Wilczkowskival, aki New Yorkból jött át meglátogatni a rokonait. Joe is lengyel menekült volt: egy haláltábor foglyaként túlélte a holokausztot, és szabadulása után először Izraelbe, aztán az Egyesült Államokba költözött. Joe és Iliana azonnal megtalálták a közös hangot, és négynapnyi ismeretséget követően összeházasodtak.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Ilianát a férje New Yorkba vitte, azon belül is az egyik legrosszabb hírű negyedbe, a brooklyni Bedford–Stuyvesant-ba, itt állt ugyanis a hentesüzlete. Iliana ismét nevet váltott: ezúttal Lilian lett belőle, és igen gyorsan hozzászokott az amerikai léthez. Két lánya született Joe-tól, aki a közösségük legmegbecsültebb tagjának számított − elősorban azért, mert hitt abban, hogy a gazfickók képesek megjavulni, ezért több olyan embert is alkalmazott segédként, aki korábban bűnözőként rontotta Bedford-Stuyvesant hírnevét. 1965 márciusában Joe-t és két munkatársát holtan találták a hentesüzlet fagyasztókamrájában: a gyilkosaik kivégzésre emlékeztető módon lőtték fejbe őket hátulról, majd távoztak a napi bevétellel. A rendőrség kitartó nyomozásba kezdett, amelynek köszönhetően őrizetbe vett két személyt, akikről idővel bebizonyosodott, hogy ők a tettesek. Az egyikük Joe üzletében dolgozó „jó útra tért kallódó” volt, aki ráadásul még az áldozata temetésén is beszédet mondott, felemlegetve, hogy mennyire tisztelte volt munkaadóját, amiért esélyt adott neki a társadalomba való beilleszkedésre. Amíg Joe élt, Lilian háztartásbeliként otthon szorgoskodott a két kicsi gyerek körül, a férje halálával viszont nyakába szakadt a kenyérkeresői feladatkör, és néhány nem túl jövedelmező „rendes” állás után úgy döntött, sztriptíztáncosnő lesz: igen hamar az egyik legkeresettebbé, valamint popkulturális ikonná vált, mivel elképesztően hatalmas, természetes mellekkel rendelkezett, amelyektől szinte orra esett, ha nem vigyázott, úgyhogy hirtelen mozdulatoktól mentes, lassú és óvatos táncszámokat mutatott be szerte az országban.
Chesty Morgan és az ő USA-szerte imádott „tartozékai”
Lilian professzionális vetkőzőként eleinte a magyar származású szőke díva, Gábor Zsazsa nevét használta némi módosítással: Zsa Zsa Chesty Gabborrként szerepelt a fellépéseit hirdető plakátokon, ám később – részben azért, mert megtudta, hogy Zsazsa nem örül a névbitorlásnak – a Chesty (azaz Mellben Erős) Morgan művésznévnél horgonyzott le. Óriási kebelméretére a szennyfilmesek is felfigyeltek: első mozgóképes szerepét 1973-ban kapta a nevetségesen dilettáns kivitelezésű alkotásairól ismert cinikus rendezőnő, Doris Wishman Deadly Weapons (Halálos fegyverek) című szórakoztató förmedvényében. Chesty egy reklámügynököt játszott, akinek a barátját maffiózók ölik meg: a kebelcsoda sorban felkutatja a gonosztevőket, aztán méretes melleivel megfojtja őket. Wishman filmje egyszerre keltett ámulatot és viszolygást a szinte kizárólag férfiakból álló közönségében, és a nagy sikerre való tekintettel nemsokára elkészült a folytatás: a Double Agent 73 (A 73-as számú kettős ügynök) nem kevésbé borzalmas az elődjénél: Chesty egy olyan kémnőt formált meg benne, akinek az egyik mellbimbójába rejtett kamerát ültettek.
Chesty Morgan a Deadly Weapons című filmben
1974 őszén Federico Fellini (Satyricon + Az édes élet), az olaszok rendezőzsenije New Yorkba repült, hogy legújabb filmjét, az Amarcordot népszerűsítse. Fellini köztudottan nagy rajongója volt az irdatlan kebelméretű hölgyeknek, és amint értesült New York egyik fő nevezetességének és látványosságának, Chesty Morgannek a létezéséről, azonnal lelépett egy sajtótájékoztatóról, hogy megnézhesse a művésznő műsorát. Chesty adottságai olyannyira lenyűgözték, hogy a színfalak mögött is felkereste, és gratulált neki. Később mókás és hihetetlen hazugságot terjesztett róla: azt nyilatkozta, hogy Chesty kamaszkorában laposnak számított (ez egyébként igaz volt), ám egy doktor csodaszérumot injekciózott a melleibe, amelytől azok egyetlen éjszaka leforgása alatt görögdinnye méretűvé dagadtak. Fellini őszinte lelkesedése nem lankadt: a talján géniusz meghívta Chestyt egy mellékszerepre következő filmjébe, a Casanovába, amelyben Donald Sutherland (Fókaromantika Donald Sutherlanddel + Donald Sutherland, a legveszélyesebb apa) alakította a legendás itáliai nőcsábászt.
Federico Fellini Chesty Morgant öltözteti... vagy vetkőzteti
Donald Sutherland és Chesty Morgan a Casanova forgatásán
Chesty feketére festette a haját, és elutazott Rómába, hogy Barberina bőrébe bújjon, aki egy grófnő udvarhölgye és Casanova titkos szeretője volt. Közös jelenetükben Casanova és Barberina egy szabóműhelyben találkoznak, ahol Barberina − akaratlanul – igencsak felkorbácsolja Casanova szenvedélyét azzal, hogy meglazítja a grandiózus kebleit tartó fűzőjét. A férfi teljesen leoldja róla a fűzőt, néhányszor megemeli a nő súlyos „alkatrészeit”, majd játékosan kergetőzik vele. Fellini szerint Barberina filmbéli figurája az anyaság szimbóluma, és Casanova úgy kötődik hozzá, ahogy a saját édesanyjához sosem tudott − a nagy szívtipró alig ismerte színésznő anyját, a nagymamája nevelte helyette. Barberina mellei a tejjel teli anyai emlőket jelképezik, és Casanova a láttukra megint csecsszopó korúnak érzi magát. Fellini többször is hangsúlyozta, hogy a jelenet kulcsfontosságú a film szempontjából, ezért különösen érthetetlen, hogy a végső változatban mégsem hagyta benne: állítólag azért vágta ki, mert a remekműve már anélkül is túl hosszú volt. Chesty Morgan kedves, okos és művelt emberként emlékszik Fellinire, a római forgatást is élvezte, de igen hamar honvágya támadt, és nem sajnálja, hogy végül egyetlen európai filmben sem szerepelt. 54 évesen hagyott fel a sztriptízzel, amellyel addigra szép kis vagyont gyűjtött nyugdíjas éveire.
