- prokee -

50years (5) alsóörs (8) autó (136) autópálya (5) baleset (9) baromállat (8) blog (12) bmw (9) camptourist (5) csomagtértető (5) érdekes (62) f*szkivan (40) felújítás (8) fiat (5) film (5) forma1 (9) fotó (5) hellókarácsony (7) hülyeállat (71) iwiw (6) közlekedés (33) kultúra (6) lol (9) mozi (6) napi meló (6) nyaralás (5) olaszország (5) orosz (16) orr (24) parkoló (5) poén (30) prokee (44) reklám (5) retro (29) suzuki (10) swift (5) százhalombatta (8) találkozó (17) technika (63) tesco (5) totalcar (12) trabant (87) tuning (18) veterán (9) video (14) vw (6) wartburg (7) web (16) zene (11) Címkefelhő

prokee 2006.10.26. 22:15

Szóval fikázzunk !

(A bejegyzés eredetileg a http://www.prokee.hu/blog címen született, 2007. 09. 02-án átmásolva a blog.hu-ra)

Nem nagyon volt kedvem és energiám megírni a recski táborral kapcsolatos véleményemet, de kifejezetten Tibke kedvéért mégis kifejtem :)

Hangulatindítónak egy korabeli fotó:


Megjegyzem, a post kedvéért kicsit felpiszkáltam a blog motorját. Ezután az 500 pixelnél nagyobb képeket úgy jeleníti meg a rendszer, hogy 500-ra kicsinyíti, de a képre kattintva új ablakban megnyílik teljes méretben !

Gyors "történelmi áttekintés":

A tábort 1996-ban avatták fel, emlékeim szerint szeptemberben. (Pontosabban az emlékhelyet, a tábort persze jóval régebben, 1950 nyarán.)
Ez ugye nagyjából 10 éve volt, tehát kicsit haloványak az emlékképek, ráadásul nem is sokat fotóztunk odafent.

Ha jól rémlik, az első évben a tábornak alig pár nyoma volt. Állt az emlékmű...


... az ezen a képen a tábla háta mögött kilógó, jelenleg vadászházként funkcionáló ex-parancsnoki épület, valamint a kép előterében látható...


... közelebbről valahogy így festő "dombortérkép":


Ezeken kívül valami minimális információs táblára emléxem. A barakkok helyét csak sejteni lehetett, a valamikori irtás-tisztás, ahol a tábort berendezték, csak nyomokban maradt meg. Később tudtuk meg, hogy a megszűnés után pár évvel a parancsnoki épület kivételével mindent lebontottak, fákat ültettek (amik ekkorra nagyjából 40 évesek lehettek!), igyekeztek minden nyomot eltüntetni, vagy jelentéktelenné, feltűnésmentessé tenni.


A valamikori barakkok, épületek helyén ehhez hasonló maradványokat láthattunk, a fák között pedig itt-ott korhadt, kidőlt kerítésoszlopok, némi rozsdás, porladó szögesdrótdarabok.

A fák között furcsa, láthatóan mesterséges "objektumokra" bukkantunk. Legemlékezetesebb az a gödör volt, aminek még épp felismerhető sátorszerű ferde teteje volt, egy átlagos testmagasságú ember alaposan görnyedve még éppen befért alá. Meglódult fantáziával találgattuk, mi célt szolgálhatott. A legvadabb tippünk az volt, hogy egyfajta gödörfogda lehetett, büntetésből a bokáig-térdig érő vízbe zavarták a renitenseket. Este aztán borozás közben megbeszéltük, hogy hülyeség, kicsit túlzott a fantáziánk.

Két évvel később tudtam meg, hogy félelmetesen pontosan tippeltünk...


A következő évben már állt az örtorony (nem eredeti darab!), és az információs tábla. Kitisztították a területet, átjárható lett, és némi építkezés nyomait, előkészületeit láttuk. A "civilizáció" teljes hiánya azonban hozzájárult ahhoz, hogy a hely nyomasztó, valóban torokszorító légköre megmaradjon. Ezzel együtt persze a titok, az ismeretlen felfedezésének izgalmát is magában hordozta. A terület újabb és újabb zugaiban fedeztük fel a felszínesen, talán gondatlanul eltűntetett tábor apró és jelentéktelen, de beszédes nyomait.

A harmadik évben már megvolt az avatás, az emlékpark "felépült". Szinte pontosan a mostani formájában láthattuk, varázsából, a titkok kutatásával együtt járó borzongásból viszont már kevesebbet érezhettünk.

Nos, az idei látogatás alatt már szinte "Pláza" érzésem volt, kicsit hiányoltam is a krómozott és/vagy kéken villogó rabruhás kulcstartót, politúrozott falapra erősített drótkerítés-darabokat árusító élelmes vállalkozókat...

Jelen post harmadik képének jobb oldalán látható egy kicsiny, fehér épület. Ez valamiféle "teknyikai" épület lehetett, trafóház, áramelosztó, mittomén. Amikor először itt jártunk, az ablakon belesve egy mély, pinceszerű gödröt láttunk a padló helyén, benne persze víz, meg jó magyar szokás szerint fél köbméter szemét. Most egy barátságos jegyszedő bácsi lakik benne, aki a látogatásért fejenként 300 pénzt szed be (gyerekeknek asszem volt valami kedvezményes tikett...), diszkréten figyelmeztetve azokat, akiknek eszébe sem jutott, hogy itt valaki zsetont gyűjt.
(Ilyenek voltunk mi is, mivel három éven keresztül jártam fel ide, és soha még meg sem szólított minket senki, eszembe sem jutott, hogy vámszedő van a környéken...)

Javára legyen mondva, a belépő áráért választhattunk a hatféle képeslapból fejenként egyet - de kérdem én, ki az a perverz állat, aki "Az idő szép, bár néha esik, a kaja kicsit kevés, szűken vagyunk. Küldjetek cigit ! Üdvözlet Recskről - Erzsi néni és Tibor bácsi" feliratú képeslapot küld haza a nyaralásról, előlapján egy megfelelően borús hangulató, fekete-fehér képpel, ami egy munkatábort ábrázol ???

Én persze elnézést kértem, mondván, mikor legutóbb itt voltam, nem volt belépő. Őr úr kételkedő arccal kijelentette, az nem lehet... Mondom, de, ez nagyjából 10 éve volt, aszongya, akkor tényleg lehet. Gondoltam, hozzáteszem, hogy úgy 56 évvel ezelőtt sem szedtek ilyesmit, de aztán lenyeltem a mondatot.

Szóval körbesétáltunk Tündéremmel, meséltem arról, amit a táborról, régi és új történetéről tudok, vagy tudni vélek. Próbáltam kissé érzékeltetni a hely hangulatát is, de kevés sikerrel. A környéken kisírt arccal sétálgató "szalonnyugdíjas mártírok", a vendégkönyv ostoba, tudatlan és rosszindulatú bejegyzései, a valóban "plázásított" lágerfíling erőltetése inkább szánalmas és gyerekes volt, mint magasztos és tiszteletet ébresztő.
szalonnyugdíjas mártír: jelenleg 58 éves, de 56-ban tüzérségi ágyúval harcolt a forradalomban, és erre baromira büszke. Legkönnyebben felismerhető arról, hogy botrányosabb nemzeti ünnepeink alkalmával ellátogat minden híres-hírhedt emlékhelyre, és a vendégkönyvbe "Nem, nem, soha!!!" bejegyzést tesz. Aztán lábat áztat valami közeli fürdőhelyen.


Nagyon jó példa volt erre az egy képpel feljebb láthatóhoz hasonló tábla, amire a következő volt írva: "Eredeti kerítésoszlop és szögesdrót-maradvány" (vagy valami ilyesmi). Mindez egy méretes nagy fa tövében egymáshoz szögezett korhadt fadarab mellett, amire tényleg fel volt tekeredve vagy 1.5 méter rozsdás drót. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy 10 évvel ezelőtt is ott lehetett az "eredeti" darab - persze csalhatnak az emlékeim.

A vadászház, amely egykoron az ÁVH tábori őrségének parancsnoki épülete volt, a nyomok alapján bio-technikával (=birka) nyírt "pázsit" és sok éve érintetlen ősgaz találkozási pontjában volt megtalálható. Miután a birkasz*ron keresztülgázoltunk, a falon olvasható tábla alapján megpróbáltuk megtekinteni az eredeti táborkapu maradványait (ami egyébként közel sem ott volt, ahol jelenleg be lehet lépni az emlékparkba!). Mit mondjak, nem sikerült. Az embermagasságú gazba meg sem kíséreltünk begázolni, pedig tényleg ott van, 10 éve még láttam.

Nehéz érzéseket, hangulatokat szövegben átadni. Az midnenesetre biztos, hogy abban a szerencsében volt részem, hogy a tábor 3 fázisában is ott lehettem (a negyedikben, a legelső, aktív fázisban persze nem szívesen vettem volna részt...), így van viszonyítási alapom. A régebben tapasztaltakkal szemben számomra mindenesetre a kommercializálódás jön át, az a szándék, hogy a tábor üzemeltetője (gondolom a Recski Szövetség) az emlékhely mindenekfelettiségét, sohaelnemfelejthetőségét, örökemlékethagyóságát, a "Nagy Nemzeti Emlékezet" életben tartását, és nem utolsósorban ezáltal saját nélkülözhetetlenségét sujkolja a látogatókba.
Úgy gondolom, aki tárgyilagosan szemlélve látogatja meg a tábort, sokkal inkább ébred rá arra, hogy a piaci gagyit sikerült történelmi köntösbe bújtatni, nagyon halovány szalonborzongást keltve a gyorsan felejthető élmények sorába iktatva a tábort.

Még egy gondolat: természetesen átlátom, hogy a fejenként szedett 300 forintból nem fognak az üzemeltetők a karibi szigetvilágban nyaralni - ez azonban nem az önzetlenségre bizonyíték, hanem a kisstílüségre...

(Hangsúlyozom, a fentieket nem politikai véleménnyilvánításnak szánom. Természetesen elég markáns véleményem van a tábort felállító rendszerről és annak vezetőiről, de jelen pillanatban nem erről szól a blog. Asszem, nem is fog :) )

Képek: Google, előző postban jelzett két cikk, illetve a merengo.hugalériája.

Update: éppen az utolsó sorok írásakor figyelmeztetett kedvesem, hogy a hátam mögött duruzsoló TV-ben Fábry Show megy, benne pedig a ma esti vendég a recski tábor fennállása során történt, összesen két sikeres szökés résztvevői. Az egyik ismereteim szerint Michnay Gyula lehet, aki sikeresen szökött, ki is jutott Nyugatra. A másik talán Dobó József, ő Csehszlovákiáig jutott, de feladta magát. Hírét vette ugyanis, hogy család internálták, így inkább visszatért, könnyítendő a helyzetükön. Kíváncsian várom, remélem, Fábry nem szokásos idétlen stílusát hozza...


Végül pedig, akinek kedve támadt arrafelé kirándulni:


A bejegyzés trackback címe:

https://prokee.blog.hu/api/trackback/id/tr85155564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.