Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Since 1975...

Linkek

Ezt olvasom:


És:
Belsőség

Még:
English Russia

Meg még:
neff

Ezt olvassad:
Rozzi

50years (5) alsóörs (8) autó (136) baleset (9) baromállat (8) blog (12) bmw (9) camptourist (5) csomagtértető (5) érdekes (62) f*szkivan (40) felújítás (8) fiat (5) film (5) forma1 (9) fotó (5) hellókarácsony (7) hülyeállat (71) iwiw (6) közlekedés (33) kultúra (6) lol (7) mozi (6) napi meló (6) nyaralás (5) olaszország (5) orosz (16) orr (24) parkoló (5) poén (30) prokee (44) reklám (5) retro (27) suzuki (9) százhalombatta (8) találkozó (17) technika (63) tesco (5) totalcar (12) trabant (83) tuning (18) veterán (9) video (14) vw (5) wartburg (7) web (16) zene (11) Címkefelhő

prokee 2008.02.17. 13:04

Mindennek Jurij az Oka !

Mekkora volt a legkisebb Lada-motor ?

Megfelelően autóbuzi körökben feltéve a kérdést, a válasz nem várat magára: "1200... várj csak... becsapós... a Samarát szerelték 1.1-el is."

Az igazság az, hogy a legkisebb Lada-motor 650 ccm volt. Nem, semmi köze a szintén Fiat-származék P126-hoz, hacsak az nem, hogy hozzá hasonlóan nem egy családi limuzint hajtott.

A Samara 1.3 blokkjából kialakított, négyütemű, kéthengeres  törpemotor a Lada Oka kisautóhoz készült.

1981-ben kezdett el dolgozni Jurij Nyikolajevics Kutejev mérnök és az ő tervezőcsapata azon a koncepción, amelyet a háborús veteránok, mozgássérültek közlekedését volt hivatott megoldani - a Zaporozsecek helyett (erről majd később...)
 


Nem az első kísérlet volt ez, a Szerpuhovi Motorgyár (SMZ) 1939-es alapítása után számtalan modellel örvendeztette meg a motorizációt áhító hátrányos helyzetűeket. A Totalcaron is bemutatott SZ-A, a gyakran valamiféle Zaporozsec- prototípusként azonosított, pedig szériában készült SZ-D, vagy a számtalan verzióban előállított, IZS blokkal, egyedi igényekre épített miniautók különböző variációi és utódai egészen 1995-ig készültek itt.

Persze ezek nem tűntek "igazi" autónak, gyakorlatilag guruló esernyőként funkcionáltak. Igények persze nem csak a fogyaasztói társadalmakban támadnak, előbb-utóbb muszáj volt (legalább látszólag) tisztességes autókat előállítani a hendikeppel rendelkező állampolgároknak...

 1956-ban a NAMI (Autó- és Motorkerékpár Tudományos Kutatóintézet) az Irbitszki motorkerékpárgyárral (=Ural) együttműködve kifejlesztette az IMZ-NAMI-A50 Belka nevű kisköbcentis járművet.

A farmotoros, 3.3 méter hosszú autó eltért a többi autótól, a korra nem jellemző „vagon” kivitellel. Az első ülésekbe beülni a karosszéria orrának előrebillentésével lehetett, a hátsó üléseket a jobb oldalon található nagy ajtón keresztül lehetett elfoglalni.
Néhány jellemző: 10” kerekek független felfüggesztése, fékek és kuplung hidraulikus működtetése, kéthengeres léghűtéses motorkerékpár motor (IMZ-M-72). Tömeggyártásba a Belka nem került, a prototípusokat pedig megsemmisítették.

Lada Oka

1981-ben kezdődött a munka. Szerpuhovból érkezett az ötlet, a kiindulási alap ismét egy motorkerékpárból kiemelt "erőmű" köré húzott pléhbódé lett volna. A fejlesztésbe bevonták a Lada (VAZ) mérnökeit, ahol is Andrej Rozov vezető tervező egy gyors mozdulattal az erre rendszeresített gyűjtőedénybe iktatta a tervet.
Néhány skiccel felvázolt egy új gondolatot, az akkor már prototípusként létező leendő Samara motorjának felével hajtott, "autó alakú autót".



Az új konstrukció alkalmasnak tűnt a "népautó" szerepére is, amely könnyen, olcsón, gyorsan gyártható, és "bármely munkás vagy mérnök megvásárolhatja".

Jurij Veresagin, aki a külső formatervért volt felelős, bevallottan az akkori Daihatsu Cuore által ihletve alkotta meg az autót. Rozov vázlataira alapozva egy olyan autót rajzolt meg, amely a hétköznapi közlekedésre alkalmas, a kor technikai színvonalához képest nem tűnik elmaradottnak (ekkortájt jelenik meg az első fronthajtásos orosz autó, a 2108!), és alkalmas az erdedeti célkitűzések szerint a végtagproblémával vagy -hiánnyal küzdők igényei szerinti átalakításokra is. Az eredeti tervek szerint az autót a Lada gyártotta volna, ám a gyártás felfutása után Elabug városban egy önálló üzemet építettek volna kifejezetten az új miniautó futószalagjai számára.

Műszaki adatok:

(a gyártás kezdetén)

Motor: Négyütemű, soros, karburátoros, kéthengeres, 644 ccm. Maximális teljesítmény 30LE (22kW) 5600 f/p forfulaton, 46 Nm 3200 f/p fordulaton.
Sebességváltó: 4 sebességes, kézi, padlóváltó
Futómű: elől független, McPershon felfüggesztés, hátul merev tengely csavarrugókkal, elsőkerékhajtás.
Fékberendezés: elöl tárcsa, hátul dobfék, hidraulikus rendszer
Teljesítmény/súly arány: 0.0472 LE/kg
Ülőhely: 4 személynek

Méret és súly:
Súly: 636 kg
Teljes hossz: 3.210 mm
Teljes szélesség: 1.430 mm
Teljes magasság: 1.410 mm
Alváz magassága: 160 mm

1985-ben jelent meg egy minisztériumi rendelet, amely az AvtoVAZ, KamAZ és a Szerpuhovi Motorgyár kooperációjában készülő miniautó gyártásának beindítására adott utasítást. Ez adott zöld utat az Oka folyóról elnevezett kisautónak. Az utasítás szerint a következőképpen módosult a szereposztás:

- A Lada (AvtoVAZ) gyártja a motorokat és sebességváltókat
- A KamAZ gyártja a karosszériát, elektromos berendezéseket és végzi az összeszerelést
- Az ekkor már újjáépített SMZ végzi a mozgássérülteknek szánt (=kiutalt) autók átépítését.

  A fejlesztés 1986-ra ért finisbe, ekkor már kész autók futották a tesztkilométereket. 1987 december 21-én el is indult a gyártás Naberezsnyije Cselnyiben (akkoriban éppen Brezsnyevnek hívták a városkát!). A teherautógyár bővítésével létrehozták a Kisköbcentis Autók Gyárát (ZMA, Zavod Malolitraznyik Avtomobilej), és elkészült az első szériagyártású Lada Oka.

A tervek nagyratörőek voltak, a típusnak több variációját tervezték. Létezett például kifejezetten az Oka-hoz megálmodott 45 LE-s, egytárcsás Wankel-motor, persze a próbadarabokon kívül egyetlen egy sem készült el.

Most akkor Kamaz, ZMZ, ZMA, Lada, SeAZ, mi van ???

Egyik sem, és mindegyik. Eredetileg az autó a Lada Oka nevet kapta a keresztségben, és ezen a néven ismerik (már aki ismeri egyáltalán...) A Lada gyárban viszont valójában sosem készült, a gyártás a Kamaznál indult, így az adattáblán ezek az autók a Kamaz nevet viselték. A SeAZ-nál készült autók az ottani adattáblát kapták.



Az autóra viszont a gyárban kizárólag az OKA felirat került fel, tehát illik szimplán ezen a néven szólítani.

Upgrade

Az autó, bár népszerű lett volna, igen lassan és kényszeredetten kezdte pályáját. A gyártás felfutását rengeteg probléma hátráltatta, a nálunk is jól ismert tervgazdaság, illetve a motiváció hiányának köszönhető laza munkamorál jelentősen akadályozta, hogy a tervezett gyártási darabszámot akár csak megközelítsék. Még 1992-ben is csak alulról verdesték az éves 7000 darabot.

Emellett kiderült, hogy a 650ccm-es motor... hát... meglehetősen gyenge. A 636 kg önsúlyra 30 LE jutott - az évtizedekkel korábbi konstrukciót képviselő Polski Fiat 126-nál ez ezidőtájt 595kg és 25 LE volt.

Persze a projekt szülőanyjaként szolgáló AvtoVAZ-nak erre is volt ötlete. Ha a felezett 1.3-as Samara motor kicsi, akkor felezzük az 1.5-öst ! Ezzel az egyszerű megoldással komoly súlynövekedés nélkül az autó 32 LE-re és 56Nm-re izmosodott. Ezzel persze Ladás szokások szerint új típusszámot is kapott az autó, megszületett a VAZ-11113. Ezidőtájt ért finisbe a nem nagy sikert arató elektromos meghajtású verzió is, 11117 néven.


VAZ-11113 OKA
(gyári adatok)

Motor:
VAZ-1113 benzines, karburátoros, elöl, keresztben.
Kéthengeres, négyütemű, soros, 750ccm-es.
Kompresszió : 9,9
Szelepek száma  : 4
Maximális teljesítmény: 32,0/23,5/5000 LE/kW/ford/perc
Maximális nyomaték: 52,3/3000 NM/ford/perc

Sebességváltó:
4-fokozatú, mechanikus
Áttételi arányok :
I -  1:3,70
II - 1:2,06
III - 1:1,27
IV - 1:0,90
R - 1:3,67
Végáttétel: 1:4,54

Futómű:
Elsőkerékhajtás.
Elöl MCPershon felfüggesztés, keresztlengőkarokkal, bekötő szárakkal, stabilizátorral.
Hátul félig független, rugós, kötött lengőkarokkal
12" acél keréktárcsák, 135/81R12 gumiabroncsok

Fékberendezés:
Elöl tárcsa, hátul dobfék, hidraulikus, kétkörös fékrendszer, mechanikus rögzítőfékkel.

Karosszéria:
3 ajtós, 4 személyes hatchback
Csomagtér térfogat: 210 l (hátsó ülések lehajtva - 650 l)
Menetkész tömeg: 645 kg
Maximális tömeg: 985 kg
Maximum sebesség: 130 km/h
Gyorsulás 0-100 km/h: 24,0 s
Fogyasztás (90/120/város): 4,5 / 7,1 / 5,8 l/100 km
Üzemanyagtartály: 30 liter
Üzemanyag: min 92. oktánszámú benzin

Méretek:
Hosszúság 3200 mm
Szélesség 1420 mm
Magasság 1400 mm
Tengelytáv 2470 mm
Keréknyomtáv 1214 mm elöl, 1204 mm hátul
Hasmagasság: 150 mm
(Az orosz Autórevü magazinból
fordítás: Papp István, Szergej)

Elvetélt ötletek

Ahogyan minden rendes, felnőtt autó esetében, az OKA-ból is készült számtalan prototípus. 1988 ban született az 1.1-es Samara motorjából faragott háromhengeres, 820ccm-es motor, amelyet kisebb ráncfelvarrás kísért volna, ám az így létrejött VAZ-1121 sosem került gyártásba.

Így járt az "Off-road" verzió is, amelyből még csak komplett autó sem készült, a szaksajtó csak félkész vázakról számolt be időnként.

A Pickup verzióval is igen sokáig vajúdtak.Végül (több, mint tíz évvel később) megvalósult, de a hozzá megálmodott kéthengeres, 500 ccm-es, mindössze 25LE-s dízelmotorból csak néhány próbadarab került beépítésre.



...és hogy mennyire kicsi ? Felül látható az autó a Trabant arányaihoz képest, alul emlékeztetőül ugyanez a Dacia 500 Lastun esetében. Kattintva kicsit nagyobbra nyílnak.


Rendszerváltás

Aztán persze megdőlt a Szovjetúnió. Felszabadult a piac, megjelentek a nyugati és távol-keleti autók. Az OKA két dologban lehetett vonzóbb, mint a beözönlő használt miniautó-tömeg: még olcsóbb, még kisebb volt, mint azok. Az orosz gazdaság legtöbb ágazatával szemben az OKA túl is élte a nagy gazdasági válságot. Sőt, virágzásnak indult.

1995-ben 8638 OKA készült a Kamaz-gyárban, igen kevés a megemelkedett kereslethez képest. Így az átkeresztelt szerpuhovi gyár (Szerpuhovi Autógyár) 1996-ban beszállt a gyártásba, és megjelentek a SeAZ 1113-asok. A gyártás felfutott, három év múlva már több, mint 30.000, a következő évben 42.000, 2000-ben pedig hajszál híján 50.000 db OKA készült el a két gyárban.

Újabb motor- és karosszériaverziók is születtek. Egy ideig reszelgették a Tavriától vásárolt 1.1-es motort, ám a folyamatos minőségi problémák miatt igen kevés autó készült ezzel az erőművel. Próbálták a haszonjármű-vonalat is feléleszteni, újjászületett a pickup, készült lemezelt hátsóablakú, kétüléses verzió, sőt, a Daewoo-FSO-Roy-Polonez-Pickup amorf kiképzésével versengő ponyvás (!!!) verzió is.

Törésteszt

Mint a legtöbb autót, az Oka-t is utolérte minden ex-szocialista autó végzete, a törésteszt. Természetesen utólag, hiszen az autó tervezésekor mondhatni nem volt szempont, hogyan viselkedik az autó egy baleset bekövetkeztekor.

Persze már akkor is létezett összecsukló kormányoszlop, a géptető hátsó részénél elhelyezett horog, ami az utastérbe hatolást igyekezett megakadályozni, ám utólag kiderült (ahogyan a Samara vagy a Tavria esetében is), hogy ezek inkább az újítási prémium bezsebelésére voltak alkalmasak, mint az élet- és balesetvédelemre.

 

"VAZ-11113 OKA

A mai „felmérő”-ben, a maga nemében, egy különleges autó szerepel. OKA – ez a legkisebb, leggyengébb, és legolcsóbb a hazai (Oroszország - ford.megj.) autók közül. Egyébként csak a méreteiben kicsi, az életkora – autómércével – már nyugdíjas: az OKA-t már 12 éve gyártják (2002-ben - ford.megj.).

Manapság az OKA-k egyharmadát Szerpuhovban gyártják, a maradék kétharmadot Naberezsnije Cselniben. Szerpuhov egy Moszkva környéki város a Nara folyó partján, nem messze az Oka folyóbol való torkolatából. Naberezsnije Cselni a Volga folyó partján fekvő ipari város. Többek között a KAMAZ autógyáráról híres (KAMAZ = Kamszkij Avtomobilnij Zavod = Kámai autógyár). 2001-ben összesen 56538 darabot gyártottak. A felszereltség választéka szegényecske. A szín mellett talán csak a kézvezérlésű kivitelt lehet választani, mozgáskorlátozottak részére. Jelenleg az OKA-t egyetlen, 750 cm3 motorral szerelik (a „fele” a VAZ 2108 1,5 literes motorjának) és négyfokozatú mechanikus váltóval. A tesztelt OKA-nak (amit a soron következő
EURONCAP töréstesz miatt vettünk) van hátsó szélvédőfűtése és –törlője, sőt, még kalaptartója is. Jobb külső visszapillantó tükör nincs rajta, a biztonsági övek helyett pedig csak 2 darab „szíj” van. Ezért az autóért mi 2300 USD-t fizettünk."

(Az orosz Autórevü magazinból
fordítás: Papp István, Szergej)


A törésteszten két autót vizsgáltak, egy-egy szerpuhovi és egy Naberezsnyije Cselnyiben gyártott darabot. Utóbbi egy hajszálnyival jobban teljesített. Persze ez meglehetősen szubjektív, hiszen oly mindegy, hogy miután a sofőr meghalt, eltörik-e még a combcsontja vagy alkaron veri-e a kormányoszlop...

"Nem sok jót várhatunk, ha egy kisautót 64 km/h sebességgel egy akadálynak ütköztetünk, főleg, ha az akadály nem deformálható. Összesen három méter van az autó orra és háta között, apró utastér óriási ajtókkal, amelyekben nincs oldalütközés elleni védelem. A halál kapszulája ? Nosza, próbáljuk ki !"


(Az orosz Autórevü magazinból)

Aztán eljött az elképzelhetetlen...

2002-ben egy szimpatikus úriember úgy gondolta, az OKA egyik jelentős piaca lehet az Amerikai Egyesült Államok. Igen, az USA. Igen, az OKA-nak. Megalapította hát az OKA Auto USA-t. A megfelelő engedélyek beszerzése után 2003. februárjában a Hapag-LLoyd konténeréből amerikai felségterületre gurult az első három Oka. Ráadásul nem máshová, mint Las Vegasba.



 Az OKA lett az első orosz autó, amelyet az Amerikai Egyesült Államokban forgalmaztak. (A Ladákat addig csak Kanada engedte be, igen alacsony számban!)

Természetesen a forgalmazó nem a nagycsaládosokat célozta. Sokkal inkább a közszolgáltatókat, parkolóőröket, biztonsági szolgálatokat támadta az OKA-val, mint potenciális járőrautóval. Megjelent az amerikai piacon az elektromos verzió, a ZEV, azaz Zero Emission Vehicle, Nulla Károsanyagkibocsájtású Jármű.

2004-től az importőr folyamatosan járja a kiállításokat is, standjuk volt a 2007-es Los Angeles Auto Show-n is.
Na de tényleg, hogy jön ide a Zaporozsec ?

Minden mindennel összefügg. Pláne a tervgarázdálkodás által tökéletesen megkevert szocialista autógyártásban.

1956-ban a SZU autóipari minisztériuma döntésére a MZMA gyár (jelenleg Moszkvics autógyár) elkezdte egy mini autó kidolgozását, a Fiat 600 konstrukciós alapelvei mentén. Az első kísérleti példányok már 1957 októberében lettek összeszerelve – nekik a Moszkvics-444 típusszámot adták. Először az autót az Irbitszki motorgyár MD-65 750 cm3 boxermotorjával tervezték szerelni, de végül a NAMI-ban kifejlesztett V-elrendezésű négyhengeres, léghűtéses 23 LE motornál döntöttek. A SZU miniszteri tanácsának döntése alapján, a kisköbcentis autó gyártása a Zaporozsjei „Kommunar” kombájn gyárban bontakozott ki, ahová át is adták az összes dokumentációt. A ZAZ-965 széria autó sajátos nevet kapott: Zaporozsec. Az olcsó Zaporozsec jól jött a háznál és hamar hiánycikké vált. Megjelent a kézivezérlésű kivitel mozgáskorlátozottak részére. 1962-ben  a „púpos” kapott egy 887 cm3-es 27 LE motort, és megkapta az új ZAZ-965A típusszámot. Elkezdődött az export a szocialista tábor országaiba és Finnországba, ahol az anekdoták hősét Yalta kereskedelmi néven értékesítették. Miután Zaporoszjéban elkezdték a „füles” sedan gyártását, a kisköbcentis autók osztályában megint vákuum keletkezett. Így került ismét előtérbe a miniautók iránti igény, amelyet csak jóval később, az OKA-val sikerült többé-kevésbé  kielégíteni.



(Megjegyzendő, hogy nálunk 1965-ben mutatták be a 965 típust, ám a KERMI minőségi kifogásokra hivatkozva nem engedélyezte a forgalmazását. Mai fejjel szinte elképzelhetetlen, milyen iszonyatos problémák kellettek ahhoz, hogy a dicső Szovjetunió termékét ne engedjék az utakra...)
(Az orosz Autórevü magazinból
fordítás: Papp István, Szergej)
Fel-le, fel-le, mintha egy szellő hintáztatná az ágat...

2004-ben az OKA elérte fénykorát. Csak a ZMA-ban több, mint 40.000 darab autót készítettek el egy év alatt. A kereslet kielégítéséhez persze ez sem volt elég, a jövő rózsásnak tűnt.

Aztán 2005-ben az AvtoVAZ bejelentette, hogy anyagi nehézségei miatt radikálisan csökkenti a kéthengeres erőforrások előállítását, majd ez év végére teljesen leállították a szállítást. Februárban ugyan elkészült a ZMA 300.000-ik autója, de decemberig a két gyár komoly nehézségek közepette közösen alig 43.000 darab autót tudott előállítani. Az év elejétől kezdve a két gyár folyamatosan kereste a kiutat, szóba került 800 ccm-es, háromhengeres Suzuki és Daewoo motorok beszerelése. Néhány darab el is készült ezekből, ám a jelentősen megnövekedett előállítási költségek miatt nem tűntek megfelelő megoldásnak. A ZMA eközben a MeMZ (a ZAZ motorszállítója) 1.1 és 1.3 literes motorjaival is kísérletezett.

2006-ban úgy tűnt, az OKA gyártásának végéhez érkezett. Áprilisban teljesen leállt a ZMA termelése. A SeAZ ugyan tovább dolgozott, de az a néhány autó, amit sikerült összeszerelniük, elenyésző volt az igényekhez képest. Ennek eredményeképpen az OKA ára természetesen felkúszott, az év első hat hónapjában 20%-kal, és a növekedés nem állt meg.

Az örök vesztes autója ???

Vitathatatlan praktikuma ellenére az OKA hazájában örök élcelődés tárgya. Nagyjából azt a szerepet tölti be, mint nálunk a Trabant, vagy régebben a Zaporozsec. Szükségautó, azoknak, akiknek másra nem telik, tartja az orosz folklór.

Ezzel együtt persze széles szubkultúrája alakult ki azok között, akik a praktikumot látják benne, vagy a szeretni való minimálautót - esetleg kihívást találnak abban, hogyan hozzuk ki a lehető legtöbbet a lehető legkevesebből.

Van, aki Photoshopban éli ki tuning-mániáját, van, aki élőben. Úgy érzem, mindkettő látványos :)





Persze a viccelődésnek is állandó táptalaja, leginkább a mérete révén. Ezt cáfolandó rendszeresen felbukkanó hír újabb és újabb utastömegek OKA-ba gyömöszölése :)



Reneszánsz

A SeAZ, kiutat keresve, felvette a kapcsolatot a kínai TianJin autógyárral, amely Daihatsu licenc alapján a Suzuki 800 ccm-es F10 motorjától származtatható, 3 hengeres, 1.0 literes motorkat gyártott. A tárgyalások sikeresek voltak, megszületett a SeAZ-11116, amely az új, egyébként Euro-2 normát teljesíteni tudó, központi befecskendezős motor mellé alapos ráncfelvarrást is kapott.

 Az új szívű, új arcú autógazdája 53 LE-vel, 77 Nm-rel garázdálkodhatott, kapott egy ötödik fokozatot a váltóba, no meg persze felnőtt autóhoz illő, 13"os kerekeket 155/70 méretű gumikkal. A szerény, 20kg-os súlynövekedés révén az autó akár 150 km/h-val is csapathatott, persze csak ha talált erre alkalmas aszfaltfelületet :)

A ZMA a fokozódó kereslet hatására ismét felvette a kapcsolatot a Tavria-motorok gyártójával, és relatíve kis darabszámban újraindította a gyártást, 1.1 és 1.3 literes, négyhengeres motorokkal.

Eközben a SeAZ átvette az eredeti, 750 ccm-es motor gyártósorait az AvtoVAZ-tól, és saját telephelyén újraindította a szalagot. Újra elérhető lett tehát az alap, 1113 is, ráadásul a 11116 frissített belső terével.


A gyártás jelenleg is folyik, a következő felállásban:

SeaZ, Szerpuhov:
- SeAZ OKA 1113, 750 ccm, két henger, karburátor
- SeAZ OKA 11116, 993 ccm, három henger, injektor
- speciális egyedi kivitelek az USA-importőr rendelésére
- mozgássérülteknek szánt, átalakított kivitelek

ZMA, Naberezsnyije Cselnyi:
- Alacsony darabszámú gyártás a MeMZ négyhengeres, 1.1 és 1.3 literes motorjaival
- KIT-Car (motor és váltó nélküli, futóművel, komplett belsővel elátott bódék) gyártása az USA-importőrnek


A SeAZ továbblépni készül, már 2003-ban bemutatták a leendő utódot is, az OKA 1121 típust. A gyártás beindítása persze orosz szokás szerint sokáig húzódik, az 1.5-ös motorral szerelt, meglehetősen kommersz elemekkel építkező, ám roppant olcsó (hazájában nagyjából 1.5 millió forintért lenne megkapható) kisautó első széria-darabjai még mindig nem gurultak ki a gyár kapuján. Bár az eredeti elképzeléstől igen messzire került, a helyi piacon komoly sikerekre számíthat - ha egyszer valóban gyártani fogják...



...és egy magyar OKA

Már a Dacia és a Skoda 1203 esetében is kerestem a lehetőséget, hogy egy "élő" autót körbefotózzak, de (eddig) nem jártam sikerrel. Az OKA sem tűnt esélyesebbnek, de végül sikerrel jártam. Ahogyan a netet túrtam újabb és újabb anyagok után, belebotlottam egy apróhirdetésbe.
Lada Oka
Ár: 100.000 Ft.

Gyártási év: 1993
Mûszaki év: 2007
Mûszaki hó: 5
Henger: 655
Üzemmód: Benzin
Km: 75000
Szin: Fehér
Állapot: Normál
Telefon: +36/20-5114439
Település: Románd
Nagy levegőt vettem, és felhívtam. A vonal másik végén az autó gazdája, Horváth Ferenc. Miután gyorsan tisztáztuk, hogy az autó még megvan, közöltem, hogy én biztosan nem akarom megvenni. Viszont nagyon szeretném körbefotózni, beleülni.



Meglepő módon szinte azonnal igent mondott, ezért szombat délután felkerekedtünk kedvesemmel, hogy megtegyük a köztünk és a Horváth család OKA-ja közötti 120 km-es távot.

Horváthék használtan vették az autót, amely a forgalmi tanúsága szerint Lada Oka, és az orrán is ilyen emblémát hord, a típustábla szerint szerpuhovi autó. A táblán 1992-es gyártás van feltüntetve, a papírok szerint 1993-as forgalomba helyezésű.


Élőben, közelről három dolog tűnt fel. Egyrészt valóban isssszonyúan kicsinek tűnik az autó, másodszor meglepően nagy üvegfelületeket látunk, harmadrészt (ahhoz képest, hogy sosem állt garázsban, és napi használatban volt) ránézésre is meglepően jó állapotú. Gazdájának elmondása szerint az OKA-val rendszeresen hordtak árut a boltjukba, és nagyjából 100km-es körzetben rendszeresen közlekedtek vele.

Az eredeti, klasszikus 650-es motort hordja az orrában. Az egyébként sem nagy motorteret az itt elhelyezett pótkerék, a levegőszűrőház, az ablakmosótartály és az akkumulátor uralja, a maradék juttott a motornak. Olyan benyomást kelt a kéthengeres, mint amikor a budapesti metró üléseire próbálunk hatodikként bekéredzkedni fagyos, télikabátos januári reggeleken.

A motor beindítása előtt nagyjából a Polski Fiat 126p nem éppen kifinomult járására számítottam. Nos, közel sem igaz - egy jól elhelyezett és megfelelően hangolt balansztengely csodákra képes, lásd a cikkindító képet. Odakint nagyjából -3 fok volt, az autó egy pillanat alatt feléledt, és 2-3 perc múlva a kézi szívatót visszatolva egyenletesebben járt, mint a három hengeres Suzuki 1.0. A közel sem üzemmeleg motor szokatlanul alacsony alapjáraton is csak egy egészen finom remegéssel jelezte, hogy még nem érzi igazán jól magát.


A tábla tanúsága szerint a 11102 verziót látjuk, ebből is a 8901. példányt. A típuszám alapján úgy fest, az autó eredetileg valamilyen mozgássérültek számára átalakított darab lehetett. Ezt erősíti az a tény, hogy "alap" OKA-k csak 1995-től készültek Szerpuhovban.



Beszállás után következett a meglepetés. Na nem abban, hogy mindenfelől jól ismert Lada-alkatrészek köszönnek vissza (a műszeregység például egy 2101-ből átvett, 160-ig skálázott darab). Inkább a helykínálat, ami igazán meglep. Az első ülések eredeti állásában több, mint kényelmesen elférek a 180 centimmel, cseppet sem természetellenes pozícióban...



...majd kényelmesen beülhetek magam mögé, ahol olyan lábtér fogad, amely, ha nem is óriási, de mindenképpen döbbenetes egy ekkora autótól. Rásdásul nem bonyolult feladat a hátraszállás, az ajtónyílás kb. 1/3-a felszabadul az előredöntött ülésekkel.


A csomagtartónál kezdtem gondolkodni arról, hogy valami hiba lehet a téridő-kontíniumban. Egészen egyszerűen a külső és a belső méretek nem összeegyeztethetőek. Az utastér után úgy gondoltam, a csomagtérnek gyakorlatilag az elsősegély-csomag befogadására elegendő hely marad, esetleg még egy kisebb izzókészlet a tetejére. Ehhez képest itt nagyjából egy régi Suzuki Swiftnek megfelelő helyet találunk, igaz, más arányokkal - ez mélyebb, mint amilyen hosszú. Persze, könnyű így, a pótkereket ugye előre pakolták.


Az ülések két mozdulattal kompletten, üléspárnával együtt dönthetőek, és ekkor következik az, hogy az autót elhelyezhetjük saját csomagtartójában. A képen talán nem érzékelhető, de én bizony nehezen tudtam összeegyeztetni a külső és a belső méreteket.

Amint a képeken látható, egy nem túl mezítlábas autóról van szó, hiszen hátsó ablakmosót és törlőt is kapott. Utóbbiról egyébként kis csalódással olvastam le a cirill betűs Cделано в СССР feliratot, hiszen milyen szép is lett volna a Bakony aljában egy tőlük több ezer kilométerre készült autón lefotózni a Bakony Művek feliratot :)

Azt gondolom, érdemes volt élőben megnézni, megtapogatni. Ha helyem lenne az udvaron (még udvar sincs...), biztosan bevásárolnék. Akár ritkaságként, akár mindennapi olcsó futkosóautóként, az OKA ma is megállná a helyét.

Nagyon köszönöm Horváth Ferencnek és családjának, akik vadidegenként is szívesen fogadták a szemtelen autóbuzit (mármint engem). Sajnos a látogatás relatíve rövidre sikeredett, részben az iszonyú hideg szél miatt, részben pedig amiatt, hogy eleve alapos késéssel érkeztünk. Így a tervezettnél jóval kevesebb képet is készítettem, de remélem, az autó lényege így is látható.
Megjegyzem, az autó most is eladó, javaslom bárkinek, aki atombiztos, olcsó kisautóban gondolkodik. Telefonszám fentebb olvasható.


Ex-Szoci autók még:

Trabant
Skoda 1203 mikrobusz
Dacia 500 Lastun

Címkék:retro érdekes lada autó technika oka 9 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://prokee.blog.hu/api/trackback/id/tr88336668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Tommi · http://matchboxmemories.blogspot.com 2008.02.17. 21:07:10

Állat!
Én mint ladafan, csak gratulálni tudok ehhez a cikkhez...

tomnemtom 2008.02.18. 09:59:47

Ez mint nem annyira Lada-fan is állat, csatlakozom, sőt, elmenne hivatalosan is autókkal foglalkozó médiumokban vezércikknek ;)

egy bajom van ezekkel a szerethető/ritka/érdekes autókkal, hogy folyton rohannék megvenni őket. Isteni szerencse, hogy sosincs egyben pl. 100000 forintom, mert akkor...

egyszer találkoztam OKA-val úton, direkt letekertem az ablakot, meghallgatandó a motorhangot, meglepően nem a várt, kehes boxerdörgés volt, hanem általad is említett kulturált.

Gabesz 2008.02.18. 23:41:20

Elsőre azt gondoltam, hogy ez a román dáciabakancs orosz változata. Aztán a képeket nézegetve láttam, hogy ez azért annál sokkal autóbb. Most hogy elolvastam a szöveget is, azt kell mondjam ez egész jópofa kis járgány, talán a régi Fiat Pandához hasonlítható leginkább. Kár hogy menetpróba nem lett végül!

csiky944 2008.03.19. 17:00:08

tényleg jó kis gép lehet,párszor láttam már ilyet a forgalomban

ki kell egyet próbálnom :)

kelemenbandi · http://kelemenbandi.blogter.hu 2008.03.27. 06:31:28

Otthon Baján egy jó ismerősömnek, aki példának okáért rendőr százados, egy Okája van. Nagyon fasza kis gép. Vezetni meg pláne. Kicsit kispolszki érzés nekem, mondjuk.

Super aGyuri 2009.12.26. 19:16:31

Zseniális cikk!

A Bp. V. ker. Kecskeméti utcában áll egy Oka, illetve állt az Új Belváros nevű autó- és parkolóhely-gyilkolási program beindításáig. Most nem tudom, hol van.

Egyébként szerintem egy az egyben Daihatsu Cuore.

ladaniva 2010.06.19. 11:48:43

Sziasztok !

Super aGyuri levelét olvasva leltem rá saját ladámra. Az OKA megvan, most kapott egy teljes belső felújítást, és várja a külső fényezést. Mindennapos használatban van, csak a parkolás....az valóban nem egyszerű!!!!!!

ladaniva 2010.06.23. 11:56:26

Amennyiben az oka-ra gondolsz, meg. Nem tudom merre vagy, de összehozható, nagyon szívesen. Telefonon elérhető vagyok reggel 11-től éjfélig.70/3435490. sipos